Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - van Robbroeck, T. P. C.: Vízkészlet-gazdálkodási létesítmények Dél-Afrikában

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 4. füzet VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁSI LÉTESÍTMÉNYEK DÉL-AFRIKÁBAN THEO P.C. VAN ROBBROECK A dél-afrikai szubkontinens az afrikai földrésznek a Limpopo folyótól délre eső részén terül el, és Szváziföldet, Lesothot, Mozambik egy részét és a Dél-afrikai Köztársaságnak - Transkei függetlenné válása előtti - teljes területét foglalja magába (1. ábra). Ez a földterület, amelyet a továbbiakban Dél-Afrikának nevezünk, a déli Célteke közepes földrajzi szélességeinek nagynyomású övezetében terül el, a leszálló száraz, meleg légtömegek jellemzik. Éghajlatára ezenkívül hatással van az indiai-óceáni part mentén dél felé húzódó, meleg Agulhas-áramlat, valamint az atlanti-óceáni part mentén észak felé tartó hideg Benguela-áramlat. További jelentős hatástényező a topográfia, a vizsgált földterület javarésze egy, a tengerszint fölött több mint 1000 m-es magasságban elterülő, viszonylag lapos fennsík, amelyet a keskeny tengerparti sávtól meredek lejtő - a Drakensberg (Sárkányhegy) - választ el (1. ábra). A dél-afrikai szubkontinens területén kevés a csapadék: az átlag 500 mm a 1 körül van, szemben a Föld 860 mm a '-es átlagával. A parti sáv keleti és déli szakasza viszonylag bőséges csapadékot kap, de nyugat felé haladva a csapadék mennyisége rohamosan csökken, úgy hogy a terület 65%-a 500 mm a '-nél, 21 %-a pedig a 200 mm a '-nél is kevesebb átlagos csapadékot kap. A csapadék mennyisége az éven belül is erősen ingadozik. A terület nagyobb részén a párolgás mértéke jóval meghaladja a csapadékét: a terület északkeleti részén a párolgás a 2000 mm a"

1-nél is több. A terület kőzetei többnyire tömörek, tározóképességük csekély. A földrajzi, geológiai és hidrometeorológiai tényezők együttesen nagy tározók létesítését tették szükségessé, amelyek szabályozzák és a vízhasználók számára hozzáférhetővé teszik a felszíni lefolyást. Közülük a fennsíkon létesült tározók többnyire sekélyek és így párolgási vízveszteségük is jelentős. A heves záporok okozta mállásnak és eróziónak kitett kőzetek, valamint a gyér növényzet miatt ugyanakkor e tározók feliszapolódása következtében a hasznostérfogat csökkenés is jelentős. A fennsík vizeit két jelentősebb vízrendszer gyűjti össze: A Limpopo az északi és keleti rész vizeit az Indiai Óceánba, az Orange pedig a déli és nyugati rész vizeit az Atlanti Óceánba szállítja (1. ábra). A két vízgyűjtőterületet elválasztó, „kontinentális vízválasztó" területet Witwatersrandnak (Fehér Vizek Hegygerince) nevezik. A Witwatersrand területén a múlt században aranyat találtak, ennek köszönheti létrejöttét Johannesburg városa. A bányászat aztán ipari tevékenységeket vonzott, úgyhogy ma mintegy 6 millió ember él ebben a régióban, amely az egész terület ipari termelésének több mint felét adja. Az említett ipartelepek üzemeltetéséhez szükséges energiát zömmel a Johannesburgtól keletre, ugyancsak a vízválasztón elterülő szénmezők szolgáltatják. A kontinentális vízválasztó közelében található vízfolyások nyilvánvalóan kicsinyek, tehát nem tudnak kielégíteni jelentős vízigényeket. A kézirat érkezett: 1990. VI. 26. Theo P.C., van Robbroeck oki. mérnök, a Dél-afrikai Köztársaság Vízügyi Minisztériuma (Development, Department of Water Affairs, Pretoria) fejlesztési főigazgató-helyettese. A tanulmányt fordította: Domokos Miklós.