Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Rostás J.-Bulla M.: Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása

Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása 29 intervallumba eső értékek mellett a népesség [vagy kísérleti alanyok N* egyedéből károsodó nj egyedek, vagy a nem károsodó egyedek rj = N* — nj(j = 1,2,..., A'-l)] számát, majd a valószínűségek = J (/= 1,2,...,JV-1) (27) becsült értékei segítségével „számítjuk" a állapot jellemzőt, ahol N | N 1? = I ArfS = T^ Z rjqfj (28) <?* - n az intervallumközepet jelöli. Amennyiben a nem károsodottak gyakorisága (tehát eloszlás) görbéje nem Gauss-eloszlást követ, akkor a q'\ meghatározására eloszlás nélküli statisztikai módszereket kell használni. Ekkor először a q, értékeire egy <?i(l) < 9í(0 < • • • < qi(N) rendezett mintát kell felvenni, amelynek értékei annak megállapításával határozhatók meg, ahol a nem károsodottak száma 1-gyel változik. Ebből a rendezett mintából aztán a q

0

t a p = ^-hez tartozó kvantilis. E célra kidolgozott számítógépes eljárások már léteznek (Rostás-Somogyi-Nagy 1983). 1.6. A megengedhető legnagyobb értékek meghatározása Az állapotjellemző megengedhető legnagyobb értékeinek meghatározásánál két esetet különböztethetünk meg: - ha van az adott q, állapotjellemzőnek - az ember egészsége vagy a társadalom vagyona szempontjából - kritikus értéke, akkor: M _ !<?!"> ha van kritikus értéke, ^^ egyébként. - ha az adott állapotjellemzőnek nincs kritikus értéke, akkor valamilyen empirikus feldolgozásra alapuló, közös megoldással előírt értéket kell adni neki. Azon q

t állapotjellemzőkre, amelyeknek optimális értéke nem azonosan nulla, ott két, kritikus, illetve megengedhető - egy alsó (q)

n

í) és egy felső (í?

u

p) - érték is létezik. Megfontolásunknak megfelelően mindig a MA = Uí"

r, ha max[|<7j

n

f-<7?|, l(7Í

u

p —íj^I] = \q\"'-q°\ 9

i ha max^r-íPUíT-??!] = l9l

u

p-9?l (nagyobb eltérést megengedő) értéket választjuk.