Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam HOZZÁSZÓLÁS 1990. évi 3. füzet Major Pál és Neppel Ferenc: A Duna—Tisza közi talajvízszint süllyedése című cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1988. évi 4. füzetének 605—626. odalán.) DR. SZODFRIDT ISTVÁN Major Pál és Neppel Ferenc tanulmánya részletesen elemzi a Duna—Tisza közi homokhátságon ma már általánosan tapasztalható talajvízszint-süllyedés jelenségét, felsorakoztatja a feltételezett okokat és ebből a kedvezőtlen irányú változások megszüntetése érdekében javaslatokat tesz. A szerzők fejtegetésében fontos helyet foglal el az erdő és a talajvízszint kapcsolata. Egyezést találtak a talajvízszint legmélyebb süllyedésének területe és az erdők területi kiterjedése között, erre, valamint a Hetényegyháza közelében fekvő Komlósi-telepen elhelyezett talajvízészlelő helyek több évtizedes adataira alapozva a talajvíz süllyedésében, egyéb tényezőkön kívül, nagy jelentőséget tulajdonítanak az erdőknek is. Á vízháztartási tényezők számértékeit és azok időbeli változását vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy „mind az ivóvízellátás, mind a mezőgazdaság problémáinak megoldását jelentheti, — ha növeljük a talajvízből a rétegvíz felé történő utánpótlás mennyiségét, — ha csökkentjük, de legalább nem növeljük a rétegvízből történő ivóvíz-kitermelés mennyiségét és — ha nem növeljük számottevő mértékben a továbbiakban a Duna—Tisza közi erdős területeinket". Tekintettel arra, hogy a Duna—Tisza közi terület területhasznosításában az erdőknek jelentős szerepe lehet, érdemes az erdők és a talajvíz szerepét más oldalról is megközelíteni, árnyaltabban megismerni a két jelenség kapcsolatát, nehogy téves következtetésekkel kedvezőtlen irányba vigyük a térség területhasznosításának ügyét (Szodfridt—Shawky 1981). Fentiek érdekében szeretném az erdők és a talajvíz kapcsolatát erdészeti szempontból is megvilágítani és ezzel hozzájárulni a kérdés alaposabb és többoldalú megítéléséhez. Szeretném leszögezni: nem vagyok híve az erdők minden határon felüli telepítésének. Az erdőt mint a térség területhasznosításának egyik eszközét tekintem, ezért helyesnek vélem, ha a szerzők által leírt nézetekkel más megközelítésben is foglalkozunk, segítve a helyes, a nemzetgazdaság számára hasznos döntések kialakítását. Az erdő és talajvíz kapcsolatának megértéséhez néhány általánosítható megállapítással kell írásomat kezdenem. — A Duna—Tisza közi homokhátságon az erdők területi kiterjedése néhány száz évvel ezelőtt megközelítően hasonló nagyságú volt, mint napjainkban. A kontinentális jellegű klímára tekintettel erdők ott telepedhettek meg, ahol a létükhöz szükséges csapadékon kívül kiegészítő vízforrás is rendelkezésre állt. Ez a talajvíz-közeli helyeken valósult meg, ezért a természetes erdők is elsősorban ott voltak. Változást a térség vizeinek szabályozása hozott. A folyók szabályozása megfékezte a nagy területű kiöntéseket, a belvizek A kézirat érkezett: 1990. III. 8. Dr. Szodfridt István oki. erdömérnök. Erdészeti és Faipari Egyetem (Sopron). Erdőmérnöki Kar. Termöhelyismereti Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár.