Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése
284 Gauzer Balázs kai rendelkező állomásokra. Az 1. ábrán ezen állomások közül a mintegy 3000 méter magasan, Ausztria és az NSZK határán elhelyezkedő Zugspitze állomásra kapott eredményeket láthatjuk. Az egyes grafikonokon a 12 órás időszakok eredményeit naponként összevontuk, tehát a naponta lehullott eső, illetve hó értékeit, a napi középhőmérsékleteket ábrázoltuk, majd folytonos vonallal a mért, pontozott vonallal pedig a számított hóvastagság értékeit jelenítettük meg, végül a talajfelszínt elérő napi olvadékvíz-mennyiségeket rajzoltuk fel. A modell paramétereit az 1986—87-es téli időszakra kalibráltuk, az 1. ábrán ezek az eredmények láthatóak. A modellt kipróbáltuk a következő, 1987—88-as időszakra is. Ennek eredményei a 2. ábrán láthatók. A modellparaméterek nem kifejezetten erre az egy állomásra, hanem a Dunavízgyűjtő összes, általunk elérhető, 1500 méternél magasabban fekvő állomására is kalibráltuk, az eredmények „testre szabottabb" paraméterekkel feltehetőleg még javíthatóak lennének, persze, a többi állomáson elért eredmények rovására. Az eredményekből megállapítható, hogy modellünk alapjában véve kielégítően írja le a folyamatokat. Sajnos — különösen magasan fekvő, s ezáltal szélnek fokozottan kitett állomásokról van szó — a szél hótakaró-átrendező hatása néha nehezen követhetővé teszi a jelenségeket. Az 1. ábrán az 1987. július közepe és augusztus közepe közötti időszakban tapasztalt eltérések pedig egyrészt a zérusközeli hőmérsékletű időszak fokozott fontosságára hívják fel a figyelmet, másrészt pedig rávilágítanak a hőmérsékletindex-modellek korlátaira is. A hőmérsékletindex-modellek a hótakaró energiamérlegét egyetlen paraméter, a léghőmérséklet alapján becsülik, bizonyos időjárási helyzetekben előre megállapítható előjelű hibát adnak, így például erősen szeles időben, alacsony páratartalom és kevéssel fagypont feletti hőmérséklet esetén a modell alábecsli, csendes, párás és szokatlanul meleg időben pedig túlbecsli a hóolvadás mértékét. Ezenkívül az észlelés környezetében már előbukkanó csupasz talajfelszín megjelenése is gyorsíthatja a meglevő hótakaró olvadását. A folyamatok pontosabb nyomon követése, feltehetőleg a több meteorológiai elemet figyelembe vevő, s ezáltal a jelenségek fizikáját mélyebben feltáró módszerek alkalmazásától remélhető. IRODALOM Anderson, E.: Snow accumulation and ablation model. 1986. Bálint G.— Mekis É. A hóolvadás rövid távú strukturált sztochasztikus előrejelző modelljének kidolgozása. VITUKI témajelentés (Kézirat). 1984. Colbeck, S.C.: An Analysis of Water Flow in Dry Snow. Water Resources Research. Vol. 12. No. 3. Gray, S.M.:—Male, D.H.: Handbook of snow. Pergamon Press, 1981. Hirting Gy.: Tavasszal várható lefolyásviszonyok hosszú távú előrejelzése. Vízügyi Közlemények 1984. 4. füzet. Hoggan, D.H. Real-time snow simulation model fot the Monogahela river basin. Water Resources Bulletin. Vol. 23. No. 6. Kovács Gy.: A hófelhalmozódás, a hóolvadás és a hóból származó lefolyás tér- és időbeli változékonysága Magyarországon. VITUKI Közlemények, 1979. Martinec, J.— Rango, A.: Parameter values for snowmelt runoff modelling. Journal of Hydrology 84. 1986. Morris, E.M.: Snow and Ice. Hydrological Forecasting. Edited by M.G. Anderson and T.P. Burt. John Wiley and Sons Ltd. 1985. Péczeli Gy.: A felszíni vizbevétel rendszere a Duna felső és középső vízgyűjtőjén. Országos Meteorológiai Szolgálat kisebb kiadványai, No. 37. 1981. WMO (Meteorológiai Világszervezet): Hidrológiai eljárások útmutatója. I—II. Nemzetközi Vízgazdálkodási Sorozat, No. 2. 1976. Sugawara, M.: Tank model with snow component. Research notes of the National Research Center for Disaster Prevention. No. 65. Japan. 1984. Zuzel, J.F. —Cox, L.M. : Ablation of an isolated snowdrift. Modeling of Snow Cover Runoff. U.S. HEMY. C.E.R.E.L. 1978.
