Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése

A hóolvadás folyamatának modellezése 279 T

0 küszöbhőmérséklet értékét zérustól különbözőnek is vehetjük, nem annyira fizikai megfontolásokból, hanem mert így lehetőség van a számított átlaghőmérséklet-értékek korrigálására. Természetesen T

0 értéke általában zérus körüli érték lesz. A c fok-nap tényező értéke általában 2—6 mm d , C-iközé esik. A modellek tőbbségéban c értékét változónak veszik. Ezt alapvetően két tényező indokolja: — az olvadási időszak előrehaladtával a napmagasság növekszik, adott léghőmérséklet-értékhez egyre nagyobb sugárzásérték tartozik, — ugyanezen időszak alatt a hófelszín napsugárzás-visszaverő képessége (albedo) egyre csökken. A fok-nap tényező változására Anderson (1968) a Cmax + Cmin . (H ' 2« \ Cmax ~ C

min j-1/-i-1i /-T-n c = 2 S

m \~366/ 2 [mmd C 1 (22

) összefüggést adja, ahol c

ma

x — a fok-nap tényező június 21-én érvényes, maximális értéke; cmin — fok-nap tényező december 21-én érvényes, minimális értéke; n a március 21. óta eltelt napok száma. A fok-nap tényezőnek az olvadási időszak haladtával történő növekedését Martinec a c = 1,1 Qs (23) összefüggéssel fejezi ki, ahol Q

s a hótakaró sűrűsége. Tekintettel, hogy az olvadási időszak alatt a hótakaró sűrűsége növekszik, a fenti összefüggés által adott érték tendenciájában a (22) egyenlet ez idő alatti eredményével megegyező (Martinec 1986). Az olvadás idején lehulló eső megnöveli az olvadás intenzitását, mert — az eső révén többletenergia kerül a hótakaróba, növelve ezzel az olvadás intenzitását, — szétroncsolja a hótakaró kristályszerkezetét, csökkentve annak vízvisszatartó képességét (különösen nagy intenzitású záporok esetén). Az olvadás idején lehulló eső hatását a (21) egyenlet alábbi módosításával vesszük figyelembe (WMO 1976, Sugawara 1984): M = (c + c

pp) (Td—T

0), [mmd (24) ahol P — az adott időszak alatt hullott eső [mm]: c

p — az eső hatását figyelembe vevő állandó, értéke általában 0,1—0,2 között van. 2.3 Osztott paraméterű modellek Az osztott paraméterű modellek figyelembe veszik a hótakaró belsejében végbemenő folyamatokat, ezért az (1) és (2) egyenletekből indulnak ki. Az egyenletek megoldhatósága érdekében azonban itt is tennünk kell bizonyos elhanyagolásokat. A leggyakoribb módszer, hogy a hótakarót száraz és hideg, valamint érett részekre bontjuk, de ezek a jelzők most nem a hótakaró egészére, hanem csak egyes részére érvényesek. A módszer hátránya, hogy nagyon nehéz a különböző rétegek közötti átmenet vizsgálata, különösen amikor a száraz és érett rétegek között térben és időben változó hatások vannak. A Morris (1985) által — Colbecknek (1975) az érett hó termodinamikáját leíró vizsgálatai felhasználásával — készített osztott paraméterű modell feltételezi, hogy nincs hirtelen átmenet a száraz és az érett rétegek között. A modell a légnemű összetevők