Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gáspár Zoltán: Az aszály elhárítási lehetőségei

Az aszály elhárítási lehetőségei 267 az egész tenyészidöre vonatkozó vízstresszes nap szám függ a tenyészidő hosszától, de nem nő a vízhiánnyal arányosan. Jól jellemzi ezt az azonos növényfajra vonatkozó két görbe közötti különbség. A kisebb vízigényű, rövidebb tenyészidejű növények érzékenyebbek az aszályra. Kukoricánál Túrkeve térségében az átlagcsapadék csak jó vízgazdálkodású talajon elegendő, gyenge vízgazdálkodású talajon már ekkor is 38 vízstresszes nap várható a 124 napos tenyészidőből. Ez az érték jó vízgazdálkodású talajon csak 50%-os tenyészideicsapadék-csökkenéskor következik be. A diszponíbilis víztartó képesség aszálymódosító hatásának részletesebb áttekintését adja a 2. ábra. Túrkeve térségében a tényleges DV és a tényleges tenyészidei csapadék között kerestünk kapcsolatot a kukorica vízstresszes (AHP<0,5) napjainak figyelembevételével. A 2. ábra alapján megállapítható, hogy 1983—87 között jelentősek a vízstresszes napok változásai. Külön figyelmet érdemel az 1984-es és az 1985-ös év. Azt láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy a tenyészidei csapadék 1985-ben 73 mm-rel több volt. mint 1984-ben, a vízstresszes napok száma mégis mindhárom DV-érték esetében növekedett. Ez az ellentmondás abból adódik, hogy az 1984-es év természetes csapadék megoszlása jobban megfelelt a kukorica vízigényének, mint az 1985. évi, azaz 1984. évben főleg akkor hullott, amikor a kukoricának szüksége volt rá. 4. Számítógépes rendszer az aszály előrejelzésére Az aszály és az aszálykár számszerűsítésének nehézségei alapvetően abból adódnak, hogy a termés, illetve terméskiesés nagyságát a vízhiányon és csapadékon túl még számos ökológiai, agrotechnikai és biotikus tényező határozza meg. A legtöbb eddig készített módszer hátránya, hogy a ható tényezők sorából egy-egy, vagy néhány könnyen mérhető paramétert kiragad s ezzel próbálja modellezni a jelenséget. E módszerek így nem tudják kifejezni a klíma, a talaj, a hidroszféra tényezőinek kölcsönhatását és eredőjét. A termelés sikere és eredménye viszont ettől függ. A természetes vízellátottság nem csupán a tenyészidőben lehulló csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ, hanem a talaj induló hasznos vízkészletétől, a talajvízszint mélységétől, a növények vízigényének dinamikájától és az alkalmazott agrotechnika színvonalától is. A gyakorlat számára használható eredményt tehát csak olyan módszertől várhatunk, amely túlbonyolítás veszélye nélkül képes e számos ökológiai tényező szintézisére. Tényleges ökológiai helyzet megítéléséhez ugyanis csak tényleges (és sohasem átlagos) adatok alapján juthatunk. Ezen folyamatok változásának iránya, mértéke egy tenyészidőben sem azonos és mindig vannak véletlenszerű elemei is. Ezért szükséges a számítástechnika segítségével mindig konkrét ökológiai adatokat felhasználva végezni az aszályfokozatok megállapítását. A számítógépes rendszer alapelvének kidolgozásához az ország mezoklimatikus körzeteire és a legfontosabb növénykultúrákra végeztünk vízmérleg-szimulációt gyenge és jó vízgazdálkodású talajtípusokra. A szimuláció eredményeként kapott AHP-értékek alapján egy-egy körzetre aszályelhárítási készültségi fokozatok állapíthatók meg. A ké-