Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Tarnóy András: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai

A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai 227 — karsztvizeinket (pl. a Dunántúli-középhegységben levőket) nem szabad jobban igénybe venni, mint amennyire azt a közműves vízellátás mai színvonala megkívánja, mert ott a regenerálódást kell előmozdítani; — talajvizeink jelentős része elszennyeződött, és ma már csak kevés helyen vehetők igénybe a közműves vízellátásban; korszerűsített megközelítést kell alkalmazni a felszín alatti vizek esetében is. A jelentkező nehézségek egyértelműen arra mutatnak, hogy felül kell vizsgálnunk felszín alatti vízkészletekkel kapcsolatos stratégiánkat. Ennek jelentőségét az adja, hogy közműves vízellátásunk mintegy 85%-ban a felszín alatti vízkészletekre épült ki. Ugyanakkor nagyszámú, nagy kapacitású, de kevéssé ismert mezőgazdasági és ipari vízhasználat is terheli a felszín alatti vizeket. Most folyik annak a számítástechnikával segített szakértői rendszernek a kialakítása, amely országos és regionális szinten alkalmas lesz a felszín alatti vízkészletek igénybevételével kapcsolatos döntések alátámasztására, és amely elvezet felszín alatti vízkészleteink szerepének újraértékeléséhez is. Várható, hogy az újraértékelés következményeként csökkenteni kell majd a felszín alatti vízkészletek igénybevételét. Ez oda vezethet, hogy a realitások keretei között — az olyan vízigényeket, melyek nem kívánnak feltétlenül ivóvízminőséget, felszíni vizekből, illetve az ilyen célra létrehozott, felszíni vízkészletekre támaszkodó vízgazdálkodási rendszerekből kell kielégíteni. Meg kell oldani a felszín alatti vizek regionális védelmét, amelynek során jelentős mértékben tekintetbe kell venni a nagyobbrészt elszennyeződött talajvíznek mint befogadónak a szennyező hatását, illetve az olyan helyzeteket, mint pl. a Dunántúli-középhegység karsztvizeinek veszélyeztetése a több száz pontszerű és diffúz szennyezőforrás által. A felszín alatti vizek készletgazdálkodásának gyakorlatába be kell építeni a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó ismereteket is ugyanabban a szemléletben, mint ahogyan az a felszíni vizekkel kapcsolatban történik. Ez igen sok, a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó, esetleg régről származó vízvizsgálati adat összegyűjtését, homogenizálását és értékelését teszi szükségessé, ami megkívánja a vízrajzi (hidrológiai) fejlesztéseket. Termálvízkészleteinkkel kapcsolatban sok az azok mennyiségét túlértékelő félreértelmezés. Egyértelmű jelei vannak annak, hogy a termálvíz igénybevétele is túlzott volt a korábbi, kevéssé meggondolt fejlesztés következtében. A termálvízkészlet jövőbeli hasznosíthatósága érdekében a kitermelés fokozását meg kell akadályozni. A termálvíz további hatékony, gazdaságos hasznosítását, vagy csak az üzemelő vízhasználatok kiváltásával, vagy a használt termálvíz visszasajtolásával szabad lehetővé tenni. Az országos és regionális helyzetértékelést és előrejelzést adó, számítástechnikai eszközökkel támogatott szakértői rendszer kifejlesztését be kell fejezni. 2. Az ivóvízkészletek biztonságának fokozása A kiépült, közműves vízellátó rendszerek mintegy 1200 vízkivételi helye (1. ábra) közül, több mint 400 sérülékeny földtani környezetben van. Közelükben szennyezőforrások is vannak, ezért ezek az ivóvízbázisok veszélyeztetett helyzetben vannak. Csak kis hányadban épültek ki a felszín alatti víztér állapotát figyelemmel kísérő, lokális ellenőrző-megfigyelő (monitoring) rendszerek. Egy 1985-ben készült ágazatközi program tartalmazza az említett ivóvízbázisok biztonságba helyezésével kapcsolatos teendőket. A vízellátás távlati fejlesztéséhez, az esetleg leromló ivóvízbázisok kiváltásához szükséges, közel