Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

2. füzet - Gitelson, A. A.-Szilágyi F.-Garbuzov, G. P.: Felszíni vizek A-klorofill töménységének becslése távérzékeléssel

Felszíni vizek a-k

iorofi

.ll töménységének becslése távérzékeléssel 143 lehetővé válik egy-egy vízminőségi jellemző felszínközeli távérzékelése. - A sugárzási modejlt össze kell kapcsolni légköri korrekciós modellel, mely figyelembe veszi az atmoszféra sugárzást módosító hatását az adott komponensre vonatkozóan. Az ilyen módon kialakított modellrendszer segítségével lehetővé válhat egyes vízminőségi jellemzők értékeinek távérzékelése műholdról referenciaadatok hiányában is. A trofitást legjobban jellemző a-klorofilltöménység felszínközeli távérzékeléses mérésére irányuló többéves kutatás a GOSZKOM GIDROMET GHI (Szovjetunió) és az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI) között érvényben levő műszaki-tudományos együttműködés keretében folyt. 1. Anyag és módszer A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság tesztterületein az 1983 és 1988 közötti időszakban több száz spektrométeres mérést és egyidejű vízminőségi referenciaadat-gyűjtést végeztünk. A tesztterületek a következők voltak: Szovjetunió: Don (1983, 1984), Északi-Donyec (1983, 1984), Magyarország: Balaton (1985, 1986, 1988), Német Demokratikus Köztársaság: Mögelsee (1986, 1988). A vízmintákat a felső 0,5 m-es vízrétegről gyüjtöttük. Az a-klorofilltöménység mérése Lorenzen (1967) módszerével végzett kalibráció után Turner-modell 10 005R típusú spektrifluoriméterrel (Magyarország), Parsons-Strickland (1963) módszerével (Szovjetunió), illetve Lorenzen (1967) szerint végzett kalibráció után Kvant-5 típusú spektrofluoriméterrel történt. A klorofilltöménységgel párhuzamosan sor került a lebegőanyag-töménység gravimetriás meghatározására. A vízfelszínre érkező, illetve az onnan távozó fényenergiát a rosztovi Hidrokémiai Intézetben kifejlesztett Spectrum 01 típusú spektrométerrel mértük (Gítelson-Szilágyi— Garbuzov 1989). Ez a módszer a (430-750) 10 l

2m-es hullámhossz (A) tartományban folyamatosan méri és regisztrálja a fényenergiát: alapja prizmás monokromátor, a pásztázást mechanikusan oldották meg. A műszert hajóra vagy helikopterre telepítettük, a mérési magasság ennek megfelelően 2 és 100 m között változott. A vízfelszínt elhagyó sugárzásban rejlő vízminőségi információk dekódolását az alábbiak szerint végeztük: - A visszaszórt fényenergiát függetlenítettük a beeső fényenergia nagyságától, vagyis a hullámhossz függvényében kiszámítottuk a víz spektrális sugárzási együtthatóit [ß(A)] (Gordon 1973, Shifrin 1983): 4(A)-0,02 I

h

e(Á) —m—' (,

) ahol /„(A) - a visszaszórt fényenergia a hullámhossz függvényében; I

b

e(k) ~ a vízfelszínre eső fényenergia a hullámhossz függvényében; /,(A) - az ideálisan szóró felületről visszaszórt fényenergia a hullámhossz függvényében; 0,02 - a Freshnel-koefficiens. Faktoranalízissel kiválasztottuk azokat a hullámhossztartományokat, ahol C

chi, C

s

s és Cd

o

m a legérzékenyebben távérzékelhető és a zavaró hatás a legkisebb. Az eredmé-