Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története 95 Különben a KIS-KÖRÖS alsó szakasza és a BERETTYÓ melletti terület már régen állandó mocsárrá vált volna... E vidéken az ember hasztalan keresi a vízfolyás szabályozása, a partok biztosítása, az árvizek megakadályozása céljából készült építményeket, bár a BERETTYÓ medre árvízkor még a víztömeg negyedét sem tudja elszállítani, közepes vízállásnál pedig a lefolyás a molnárok önkényétől függ. ...A tapasztalatok szerint a BERETTYO-SARRÉTJE mocsárnak nagy esése van, amit 1000 ölenként egyenes irányban 1 egész lábnál magasabbnak mértek, és ez nem sokban különbözik a kanyargós folyású BERETTYÓ esésétől. Ennek ellenére állandó mocsár keletkezett, és egyre jobban kiszélesedik." (Huszár 1822). Nem véletlenül idéztem Huszár Mátyás értekezésének jelentős részét szó szerint. A jelentés ugyanis ismét alátámasztja a korábban már tárgyaltakat, vagyis azt, hogy az Ér-Berettyó-Körös meder valamikor a Tisza, később pedig a Szamos és a Kraszna ősmedre volt. Ezt bizonyítja mindjárt első megállapítása, mely szerint a Berettyó medre olyan széles, hogy a folyó vízhozamának tízszerese is elfolyhatna benne. Nem tartja továbbá valószínűnek, hogy az alsó szakaszon a Berettyó vájta volna ki medrét, tehát azt már korábban egy nagyobb vízfolyástól készen kapta. Sőt említi azt is, hogy a Kék-Kálló medre valamikor a Kraszna medre és a Szamos mellékága volt, amiből következik, hogy a Szamos főága ekkor csakis a Berettyó medre lehetett. A Berettyó Sárrétje kiterjedt mocsárvilág volt még a XIX. század elején is, ezt nemcsak a közölt adatok bizonyítják, hanem az is, hogy ez a hatalmas lápvilág áradáskor hatalmas terjedelművé nőtt, hiszen kapcsolatba került nyugaton a Tisza középső szakaszával, délen pedig a Sebes-Körössel és a Nagy-Körössel. A leírásból megtudjuk azt is, hogy milyen kárt okoztak a vizek elvezetésénél a malomgátak, továbbá azt, hogy a mocsár egyre növekedett, mivel a növekedés feltételei - a lapályos fekvés, a sűrű vízinövényzet - ezt biztosították. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor értjük meg a folyók szabályozásának, az árvízmentesítésnek és a lecsapolásoknak óriási jelentőségét, hiszen nemcsak a korabeli tényleges állapotot szüntette meg, hanem megakadályozta a mocsárvilág további növekedését is. Huszár Mátyás és mérnöktársai munkájának van még egy igen fontos része, amely bemutatja, hogy az árvizek milyen nagyságú területet borítanak el. Ezt a folyó menti, 1. táblázat Berettyó által elöntött terület, 1824 Művelési ág kh km

2 Belsőség 1 158 6.66 Szántó 52 989 304,93 Rét 49 567 285,24 Legelő 107 625 619,34 Erdő 1 767 10,17 Szőlő 194 1,12 Folyómeder 483 2,78 Láp 50 770 292,16 Mocsár 94 579 544,27 Terepsüllyedék 7 195 41,41 Összesen 366 327 2108,08