Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

619 Könyvismertetés tatva ezek káros hatásaira és vázolva az elkerülhetetlen és a jövőben várhatóan egyre szigorúbbá váló vízvédelmi rendszabályokat. A jelenlegi és a várható vízminőségi helyzetet ugyancsak vízgyűjtőnként ismerteti, majd áttekinti a vízminőség-védelemmel kapcsolatos jogszabályokat, valamint a Vízügyi Minisztérium szerepét ezek megvalósításában. Az 5. fejezet a Vízügyi Minisztérium regionális, vízgyűjtőkre kiterjedő tervezési tevékenységét tekinti át. Tekintettel a fejlesztések pénzügyi alapjainak korlátozott voltára és a lekötött tőke utáni kamatterhekre a vízkészletek hasznosítására az igények felmerüléséhez időzítve irányozzák elő, a kockázat elfogadható mértékének vállalásával. Ennek megfelelően a kockázatvizsgálat (rizikóanalízis), folyórendszerek fejlett gazdálkodási módszerei és üzemelési előírásai növekvő szerepet játszanak. Az ellátás biztonságát a vízvédelmi programok bevonásával és a vízhasználó ágazatok népgazdasági érték szerinti rangsora alapján tervezik a korlátozott készletek felosztása során. A kockázat mértékét a bővülő adatbank és a területi döntéselőkészítő rendszer hivatott csökkenteni. Az igényeket meghatározó nagyszámú tényező (pl. a világgazdaság alakulása) miatt átfogó vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció-tervek készültek 39 nagyobb és számos kisebb vízgyűjtőre, amelyek a bizonytalan tényezők alakulásának megfelelően módosíthatók. Ezek képezik a rugalmas országos vízgazdálkodási keretterv magvát. A terveket valamennyi érdekelt vízhasználóval megvitatják tájékoztatva ezeket az ésszerűen lehetséges alternatív megoldások jellege és költségkihatásai felől. A rugalmasság biztosítása és a spekuláció korlátozása érdekében a Vízügyi Minisztérium korlátozhatja a nyilvánosságra hozott részletek volumenét a végleges javaslatok összeállításáig. A nagyobb beruházások végleges javaslatait „fehér könyvek" alakjában terjesztik az országgyűlés elé, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők és megvitathatok. A kerettervben rögzített koncepciót a vízgazdálkodási stratégia hivatott a gyakorlatba átültetni. Ennek szakágazati ismertetését tartalmazza a kiadvány legnagyobb terjedelmű 6. fejezete. A stratégia előremutató elemei a fejlődést kívánják befolyásolni, míg visszacsatoló elemei lehetőséget nyújtanak a jogos vízigények optimális kielégítését célzó kompromisszum-alternatívák gyors felismeréséhez és vizsgálatához. A 18 alfejezet közül kiemelkednek az aszálykárok minimalizálására kialakított korlátozások rendjét, az elveiben költségtérítésre irányuló vízdíj- és támogatáspolitikát, az országos területfejlesztési és dekoncentrációs politika vízgazdálkodási vonatkozásait, az állam és a helyi szervek szerepét, valamint az egységes vízgyűjtő-gazdálkodás jogi alapjait és módszereit ismertetők. Az eddig megépített 520 nagyobb völgyzárógát biztonsági szabályozását és felügyeletét külön alfejezet tárgyalja. A 7. fejezet felvázolja a kitűzött célok eléréséhez elengedhetetlen közgazdasági, társadalmi és műszaki kutatások irányait, hangsúlyozva, hogy a vízgazdálkodásból származó előnyök és azzal járó költségek méltányos felosztása tökéletesített gazdasági és társadalmi követelményrendszer kidolgozását tételez fel. A 8. fejezet a vízgazdálkodás nemzetközi és belföldi jogszabályait tárgyalja. A szomszédos államokkal kötött vízügyi egyezmények az 1966. évi „Helsinki Szabályokon" alapulnak. Az ezekből eredő államigazgatási és hatósági feladatok ellátására az adott vízgyűjtő valamennyi érintett államának képviselőiből álló állandó vízügyi bizottságokat hoztak létre. Ezek ajánlásait az illetékes kormányok elé terjesztik jóváhagyásra. A Dél-afrikai Köztársaság jogrendjének fejlődése során az állam egyre nagyobb szerephez jutott a vízkészletek felosztásában és hasznosításában. A jelenleg hatályos jogszabály az 1956. évi Vízügyi Törvény amely különbséget tesz magán- és köztulajdonú vizek között, meghatározva ezek értelmezését a különféle készletek tekintetében. A téte-