Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására

572 Szigyártó Z., G ily énné H of er A., Laczay I. és Várnainé Pongrácz M. 4. Átfogó értékelés Az új törvényszerűség feltárása során - magától értetődő módon - arra törekedtünk, hogy a vizsgálatokat minél hosszabb adatsorokra támaszkodva végezzük el. Ugyanakkor az objektiv adottságok e törekvésnek bizonyos határokat szabtak, s a különböző hosszúságú adatsorok vizsgálata arra engedett következtetni, hogy az adatsor hosszúsága is hatással van arra, hogy lehet-e az adatokban, illetve a szórásnégyzetekben szignifikáns trendet kimutatni. Felmerült tehát a kérdés: miként alakultak volna az 1901-70 éves adatsorokra támaszkodó vizsgálatok eredményei (VITUKI 1976) akkor, ha az új módszer már 1976-ban is rendelkezésre állt volna, s az idősorok elemzésénél figyelembe lehetett volna venni a szórásnégyzetekben esetleg mutatkozó trendeket is? A várhatóérték analízissel az évi legnagyobb jégmentes vízállások járásában az utóbbi évtizedekre kimutatott változásokat (VITUKI 1984) figyelembe véve, önként merül fel az a kérdés is, hogy az új módszer alkalmazása esetén miként változik az évi legnagyobb jégmentes vízállások járására vonatkozó kép, ha az 1970-ig tartó adatsorokat még 16 évvel, 1986-ig meghosszabbítjuk? Nyilvánvaló kérdésként merül fel az is, hogy az új módszerrel kapott eredmények mennyiben támasztják alá a sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálatra támaszkodó várhatóérték analízissel az utóbbi időkre már korábban kimutatott változásokat? A: adatsorokat az átfogó értékelés céljára lényegében ugyanazon szempontok szerint válogattuk ki, mint a megelőző vizsgálatoknál ( VITUKI 1987). A vizsgálandó állomások ismeretében az adatsorok összeállításánál ugyancsak érvényesültek az előző vizsgálatoknál ( VITUKI 1987) alkalmazott elvek. 4.1. A trendek figyelembevételének hatása az 1901-70 éves idősornál Az átfogó értékelés céljára előállt idősorok bizonyos mértékben tehát mindenképpen eltértek azoktól az adatsoroktól, amelyeket az 1970-es évek elején a vizsgálatok alapjaként tekintettek, különböztek már csak azért is, mert akkor csaknem minden állomásnál különböző lineáris trendek figyelembevételével a naponkénti összes vízállást javították annak érdekében, hogy azokat az 1970. évi vízjárási viszonyokra átszámítsák (VITUKI 1976). Alapvető kérdés tehát, hogy az akkori értékekhez viszonyítva miként alakul az évi legnagyobb jégmentes vízállások 1%-os valószínűségű értéke abban az esetben, ha az 1970-re érvényes alapadatok kiszámításánál kizárólag csak az adatokban levő lineáris trendeket veszik figyelembe. Az eredményeket az 1901-től folyamatosan észlelő állomásokra vonatkozó II. táblázatban tüntettük fel. E táblázat szerint a kétféle adatsorból számított 1%-os árvízszintek eltérése, —0,04 és 0,16 m között ingadozva, átlagban 0,056 m. A kétféle adatsorból számított 1%-os valószínűségű árvízszintértékek különbsége tehát mélyen a véletlenjellegű ingadozás mértékére jellemző 5%-os konfidencia sáv belsejében marad. Igen lényeges továbbá az a körülmény is, hogy ezekben a 79 éves adatsorokban szignifikáns lineáris trend csupán egy állomásnál, a Sebes-Körösön, Körösszakálnál volt tapasztalható, s az azt figyelembe vevő javítás az 1976. évi vizsgálatok eredményével (VITUKI 1976) szinte megegyező értéket adott.