Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására
568 Szigyártó Z., G ily énné H of er A., Laczay I. és Várnainé Pongrácz M. tők vissza. Pontosabban fogalmazva, erre vezethetők vissza azért, mert ez volt az az új eljárás, amely lehetővé tette az idősorok végén jelentkező nagy változások kimutatását. Ahhoz ugyanis kétség nem fért, hogy a módszer segítségével az időszak végére számított 1 %-os valószínűségű árvízszint helyes érték. Felmerült azonban vele szemben az az aggály, hogy a várhatóértékek ugrásszerű változásai miatt az árvízvédelem megszervezése szempontjából ezek mégsem tekinthetők egyértelmű alapnak. A tapasztalatok szerint ugyanis könnyen előfordulhat a várhatóértékek későbbi hirtelen süllyedése, vagy emelkedése, amely természetesen maga után vonja az 1 %-os valószínűségű értékek ugyanolyan irányú elmozdulását is. 3. Az adatsorban mutatkozó lineáris trendek figyelembe vétele A mértékadó árvízszintek megállapítása, az árvízvédelem megszervezése szempontjából szükséges volt az eredmények másirányú, az eddig alkalmazott eljárástól eltérő módszerrel való felülvizsgálása is. Ezzel kapcsolatban pedig lényegesnek ítéltük azt, hogy a használandó módszer - akárcsak az 1970-es években alkalmazott eljárás ( VITUKI 1976) - tegye lehetővé a nem egyöntetű adatsorok egyöntetűvé tételét, s így azt, hogy az 1%-os valószínűségű árvízszint meghatározása ne az adatsor egyik (utolsó) részének, hanem a teljes adatsornak a felhasználásával történjen. 3.1. Adatsorok egyöntetűvé tétele Az évi legnagyobb jégmentes vízállások idősorának elemzésével a cél olyan új törvényszerűségek feltárása volt, amelyekre támaszkodva lehetőség nyílik a nem egyöntetű adatsorok eddiginél megbízhatóbb egyöntetűvé tételére. Az újravizsgált vízmérceszelvények között többségében olyanok szerepeljenek (mint a Tisza és a Körösök szelvényei), amelyekre a várhatóérték analízissel elvégzett korábbi vizsgálatok jelentős árvízszint-emelkedést mutattak ki ; de legyenek köztük olyanok is (mint a dunai szelvények), amelyekre várhatólag ez a vízszintemelkedés nem jellemző ( VITUKI 1986). Tíz jellemző szelvény kijelölése után a következő feladat az évi legnagyobb jégmentes vízállások minél hosszabb idősorának az előállítása volt. Erre a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Vízrajzi Adattárában a legnagyobb évi jégmentes vízállások idősorára vonatkozó feljegyzések alapján, a vízmérce „0" pontok változásának (VITUKI 1976) a figyelembevételével került sor olymódon, hogy minden adat az 1986. évi „0" pontra vonatkozzék. Az idősorok birtokában az idősorok vizsgálata az első lépésben a következőkre terjedt ki (VITUKI 1987): - az adatsorok teljes függetlenségének a vizsgálata Wald-Wolfowitz-próbával, - az adatsorok egyöntetűségének a vizsgálata a Kolmogorov-Szmirnov-próbkval (az adatsor középen való szétvágása után), - az adatsorban levő lineáris trend vizsgálat a legkisebb négyzetek módszerével, - periódus vizsgálat a Schuster- és a Wa/far-próbával. - mozgó átlag és mozgó szórás vizsgálat (Ven Te Chow 1964, Kontur 1972, CsomaSzigyártó 1975).
