Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására

Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására 565 2. A várhatóérték analízis alapján meghatározott vízállásértékek Az új módszer ellenőrzése során kapott kedvező eredmények után, a Tisza vízgyűjtő területén levő vízmércékre (I. táblázat) megállapítottuk azokat az utolsó önálló (szakadásmentes) vízállásszakaszokat (I. táblázat), amelyek várhatóértéke szignifikánsan eltér az előző szakaszok értékeitől. Az 1983. évvel záruló utolsó önálló (tehát szakadásmentes) szakasz adatai alapján elvégeztük az 1 %-os valószínűségű évi legnagyobb jégmentes árvízszintek várhatóértékének becslését, meghatároztuk a szórás becsléseként a várhatóérték alakulására jellemző egyenes körüli szórásértéket, s mindezek figyelembevételével az 1%-os valószínűségű nagyvízállás 5%-os kockázatú tartományát (I. táblázat). E vizsgálatoknál mindenekelőtt arra kellett tekintettel lenni, hogy a mértékadó árvízszintek meghatározása érdekében korábban már elvégzett vizsgálatok szerint (VITUKI 1976) hazai viszonyaink között az évi legnagyobb jégmentes vízállások eloszlása a szóba jövő lehetőségek közül a legmegbízhatóbban a normális eloszlással közelíthető. Egy ilyen eloszlást pedig egyértelműen meghatározza a várhatóértéke és a szórása. A várhatóérték analízis a várhatóértékek időbeli változásáról adott képet. így segítségével könnyen meg lehetett határozni az éppen érvényes (pontosabban az 1983-ra vonatkozó) várhatóértékek nagyságát. A szórás meghatározásával kapcsolatban önként adódott az a gondolat, hogy ez ugyancsak az 1983-mal záruló utolsó önálló (tehát szakadásmentes) szakasz adatai alapján számítsuk ki, hiszen nagy valószínűsége volt annak, hogy a középértékek változásával együtt maguk a kérdéses szórásértékek is változnak. Minden újra számított 1 %-os valószínűségi évi legnagyobb jégmentes árvízszintet összehasonlítottunk az 1901-70 időszak adatai alapján korábban meghatározott 1970. évi értékekkel. A számítások eredményét pedig minősítettük annak megfelelően, hogy az 1983-ra számított érték és annak 5 %-os kockázatú tartománya miként helyezkedik el az 1970-re számított hasonló értékekhez viszonyítva (4. ábra). Az így kapott, elsősorban módszertani szempontból érdekes eredmények a következőképpen foglalhatók össze: - A számítások és az összehasonlítás 56 vízmérceszelvényre készült el. - Az új számítás szerint az 1 %-os valószínűségű árvízszint a vizsgált 56 vízmérceszelvény közül 42-nél magasabb, 14-nél alacsonyabb, mint a korábbi számítás eredménye. - A 42 állomás közül mindössze négy kapta a legkedvezőtlenebb, „H" minősítést, mivel a teljes 5%-os kockázatú tartomány felfelé kilépett az 1970-re érvényes konfidencia sávból (I. táblázat). -A többi 22 vízmérceszelvényben az új 1%-os valószínűségű érték az 1970-re érvényes 5%-os kockázatú tartományban marad („D", „E" és „F" minősítés). - A 20 szignifikánsnak tekinthető („G" és „H" minősítésű) eredménnyel jellemezhető változás közül kettő kivételével valamennyi 1954 után, s hét kivételével valamennyi 1961 után, vagyis a korábban vizsgált (VITUKI 1976) 1901-70 időszak legvégén következett be (I. táblázat). A részletes elemzés a következőket mutatja: - Szignifikáns emelkedést nem lehetett kimutatni a Túr, a Sajó, a Hernád és a Zagyva mentén. - A Tisza esetében az utolsó szignifikáns emelkedés - az országhatáron kívüli, tiszaújlaki szelvénytől eltekintve - mind az 1962-64 közötti időszakra, mind a Kisköreiduzzasztó által befolyásolt Polgár-Taksony közötti szakaszra esik.