Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata
A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata 531 az évi csapadék csak 45-65 %-a volt az átlagosnak - a kaliforniai vízerőmüvek energiatermelése 40-45%-ra esett vissza és jelentős energiakiesés volt az adott országrészben. 2.2.4. Az éghajlati ingadozások és a társadalom. Az éghajlat rövid idejű ingadozásaiból eredő következmények (pl. árvizek, aszály) kivédésére szolgáló eljárások vonatkozásában a társadalom általában kellő tapasztalattal rendelkezik. Magukat az eljárásokat alapvetően két csoportra lehet felosztani : az alkalmazkodásra és a szabályozásra (Kates 1985). Az alkalmazkodás során a társadalom úgy alakítja ki az életformáját, egész vagy részbeni tevékenységét, hogy azok nagymértékben igazodjanak az éghajlati ingadozásokhoz; ennek megfelelően pl. úgy választja meg lakhelyét, hogy az védve legyen az árvizek ellen, olyan növényeket termeszt, amelyek adott éghajlati ingadozást elviselnek. A technológiai fejlettség viszonylag alacsony szintjén az alkalmazkodás szinte az egyedül védekezési módként jöhetett számításba, de a fejlett gazdasággal rendelkező társadalmak is alkalmazzák, amelyre példa a szárazságtűrő, ugyanakkor nagyhozamú növényi kultúrák kitenyésztése. A szabályozás során a társadalom, az ember beavatkozik a különféle, részben az éghajlati ingadozásokhoz köthető természeti folyamatokba, részben vagy teljesen megváltoztatva annak idő- és térbeli lefolyását. Ily módon pl. gátak közé szorítja a szétterülő árvizeket, vagy tározókban visszatartja azok egy részét, mesterséges úton pótolja a talajnak az erózió során lehordott tápanyagtartalmát, vagy mesterséges vegyszerekkel irtja az elszaporodott növényi vagy állati kártevőket. A szabályozáshoz létesítmények, mesterségesen előállított anyagok, művek kellenek, összességében technológiákra van szükség. Érthető tehát, hogy a természeti folyamatok szabályozásának a lehetősége, ezzel együtt mértéke a technika fejlődésével egyre inkább terjedőben van, jóllehet bizonyos formában a korai társadalmak előtt sem volt ismeretlen a természeti folyamatok szabályozása. Gondoljunk csak a mezopotámiai öntözőcsatornákra. A természeti folyamatok szabályozása ugyanakkor számos környezeti ártalommal is járhat. Alapvető kérdés, hogy a múltbeli tapasztalatok elegendőeknek bizonyulnak-e, ha a feltételezett éghajlati változások bekövetkeznek, ha a mai éghajlati szélsőségek a jövőben az általánost, a rendszerest jelentik, ha az éghajlati elemek évi, évközi vagy sokévi változásaiban a maitól eltérő sajátosságok válnak uralkodóvá. E változások ma csak lehetségesek, de nem bizonyosak. A hatásvizsgálatok fogadását illetően két álláspont alakult ki. Az egyik vélemény szerint az éghajlati hatásvizsgálatok terén nem szükséges bármiféle lépés megtétele. Az indoklás Glantz (1988) nyomán a következőkben foglalható össze : - Az egyik legfontosabb indok az éghajlati változások előrejelzéseiben meglevő bizonytalanságok. Gyakorta felhozott érv, hogy az 1970-es években sokan az éghajlatkutatók között is a Föld globális lehűlését jelezték előre. Változatlanul nagy a bizonytalanság a globális felmelegedés regionális következményeit illetően. Azok között, akik a globális felmelegedést el is fogadják, sokan úgy vélik, hogy ez nem olyan mértékű, amely bármiféle komoly változást okozhat regionális vagy lokális méretekben. - A globális felmelegedés tényének elismerése olyan intézkedéseket igényelne, amelyek számos vonatkozásban korlátozhatnák a ma élő generáció kialakult (fogyasztási) szokásait, s amely korlátozásokat sokan nem szívesen vállalnának. A globális felmelegedés és következményeinek eleve tagadása minden áldozatvállalás alól is felment. - A viszonylag rövid ideig hatalmon levő döntéshozók „szívesen" hárítják át a
