Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata

524 Nováky Béla 2. A globális éghajlati változások kutatásaival kapcsolatos külföldi eredmények 2.1. Az éghajlati változások Az utóbbi 100-200 évet leszámítva az éghajlat különböző időléptékű változásai természetes okokra (a Föld pályaelemeinek változása, naptevékenység ingadozása, vulkáni kitörések stb.) vezethetők vissza; az utóbbi 100-200 évben azonban egyre érezhetőbbé válnak az emberi tevékenységek természetokokkal összevethető léptékű éghajlatmódosító hatásai. Az éghajlat módosítását elsősorban a különféle légkört szennyező anyagok, s ezek között is mindenekelőtt a C0

2 kibocsátása idézheti elő. A légkör C0

2tartalmának növekedése ugyanis az ún. üvegházhatás megnövekedéséhez vezet. Az üvegházhatást kiváltó egyéb gázok (metán, dinitrogén-oxidok, freonok) csak az utóbbi évtizedekben, években mutatnak emelkedő tendenciát. A Föld-légkör C0

2-tartalma - mérésekkel igazolhatóan - az elmúlt kb. 150 év alatt jelentősen megnövekedett; amíg az ipari forradalom előtt vagy kezdetén értéke 0,028 térfogatszázalékot tett ki, jelenleg a nagysága 0,0345 térfogatszázalék, azaz mintegy 23%-kal magasabb. A C0

2-tartalom növekedésében előbb az erdőirtások, majd a fosszilis eredetű szén elégetése játszották a fő szerepet, később - az 1940-es évektől kezdődően - egyre növekvő szerepet kapott a szénhidrogének felhasználása. Az OPEC-országok által előidézett olajválság 1973 után a szénhidrogének felhasználásának csökkenéséhez vezetett, ez a csökkenés a C0

2 kibocsátást is mérésekkel alátámaszthatóan mérsékelte (Gammon-Sundquist-Fraser 1985). A légkörbejutó C0

2-nek egyébként csak mintegy fele marad a légkörben, másik felét a bioszféra - a növényzet - felhasználja vagy az óceánok nyelik el (Solomon et al. 1985). Várható, hogy a légköri C0

2-tartalom és egyéb üvegházi hatást kiváltó gáz tartalma a jövőben is növekedni fog az elkövetkező 30-50 év során. Gammon-Sunciquist-Fraser (1985) 25 különböző, 1977-85 között készített, a fosszilis energiahordozók felhasználására vonatkozó előrejelzést elemzett. Valamennyi előrejelzés számol a C0

2 növekedésével, az 1982 előtt készítettek átlagosan 1,5%-kal, a későbbiek pedig már valamelyest mérsékeltebbel, 1,2%-kal. A különböző növekedési ütemet az 1. ábrán mutatjuk be (Mika 1988). Az 1. ábrán jól látható, hogy a legóvatosabb becslések (C0

2 előrejelzett legkisebb értékei) is számolnak az ipari forradalom előtti C0

2 töménység mintegy 1,3-szoros növekedésével. A legvalószínűbb becslések 2020-2050-re jelzik előre a C0

2 térfogatszázalékának a megkétszereződését. A töménység növekedéséhez egyenlő arányban járulnak hozzá a CO2 és egyéb üvegház-gázok ( 1. ábra). A Föld légköre C0

2-tartalmának legutóbbi 120-150 év alatt megfigyelhető növekedésével hozzák kapcsolatba az ezen időszak alatt a Föld éghajlatában észlelt csaknem 0,5° C-os emelkedést. A globális felmelegedést igazolják az évi középhőmérsékleteknek a Föld egészére, a félgömbre vagy nagyobb, kontinensnyi területekre átlagolt idősoraiban (2. ábra) tapasztalt fejlődési irányok ( Vinnikov et al. 1980, Hansen et al. 1981, Jones- Wigley-Kelly 1982, Wigley-Angel-Jones 1985). A felmelegedést támasztják alá a sarkvidéki jég fokozatos visszahúzódása (Barry 1985), a tengerszintek mintegy 0,10 m-t kitevő megemelkedése (Barnett 1985). JonesWigley-Kelly ( 1982) vizsgálatai szerint a felmelegedés valamennyi évszakra, sőt hónapra jellemző.