Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete

502 Domokos Miklós 6.3. Vízkorlátozási mutatók Az u^(x), u

2(x) és u

3(x) vízkorlátozási indikátorfüggvények a hasznosítható vízkészlet F

K(x) eloszlásfüggvényéből és a vízigény / állandó értékéből egyszerűen számíthatók. Bizonyítható ugyanis (Domokos 1973), hogy = Е[щ{х)] = F

K(I), (34) továbbá / y

2 = E[u

2(x)] = (35) о végül Í / 7з = Цщ(х)] = ^ J F

x(x) ^ - I j <&• (36) о 0 A korlátozási mutatók elnevezése: - a vízkorlátozásos részidőszakok viszonylagos tartama; y

2 _ az átlagos viszonylagos vízhiány; y

3 - az átlagos négyzetes vízhiány (.Domokos 1973). A három vízkorlátozási mutató közül a magyar vízkészlet-gazdálkodás gyakorlatban eddig kizárólag y

ret alkalmazták ( VITUKI 1963, О VF 1965, VGI 1987), éspedig vízhasználat-típusonként a következő y* vízhiánytűrési határértékek előírásával : ivóvízellátás y\ = 1%, ipari vízellátás átlagosan yf = 5%, öntözés és halgazdaság: yf= 15% ill. 20%. A jóval kifejezőbb y

2 mutató alkalmazásának megkönnyítésére segédlet is készült (Tokámé 1976), de gyakorlati alkalmazására, akárcsak y

3-éra, még nem került sor. Ennek fő okát abban látjuk, hogy a vízmérleget Magyarországon nagy tömegben elsőként alkalmazó II. Vízgazdálkodási Keretterv (OVF 1965) készítése óta eltelt csaknem három évtized alatt nem fokozódott a vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés igényessége s ennek megfelelően nem történt meg a II. Kerettervhez előírt y* vízhiánytűrési mutatók mintájára a megfelelő y* ill. y| mutatók (hatósági) előírása, vagy legalább annak hidroökonómiai kutatásokkal való megalapozása. A y

2 és y

3 mutató gyakorlati elterjedését, kisebb mértékben, természetesen a (35) és a (36) képletnek a (34)-nél valamivel bonyolultabb volta is hátráltatta, habár a számítógépek rohamos térhódításával ez a nehézség is elhárult. A számítógépek térhódításától egyébként az is várható, hogy a vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés legegyszerűbb munkaeszközének, a vízmérlegnek az alkalmazását is felváltja a számos fejlesztési változat és üzemrend összehasonlító, árnyalt vizsgálatát lehetővé tevő hidrológiai és vízkészlet-gazdálkodási szimulációs modellek alkalmazása, amelyre eddig viszonylag kevés hazai példa található (Szesztay 1962, Gilyénné Hofer-Domokos 1984, Ita Guerrero-Domokos 1985). Ezek a modellek azonban, alapelemként, ugyancsak összesítő vízgazdálkodási mérlegekből épülnek fel (Csermák 1968), tehát korántsem teszik nélkülözhetővé a vízmérlegre vonatkozó ismereteket.