Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete

Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete 485 A vízgazdálkodási mérleg általános definíciójában szereplő valamilyen rendszerben kifejezés arra utal, hogy adott vízgazdálkodási egység vízkészletét és vízigényeit adott tárgyidőszakban jellemző adatokból elvileg különböző módokon is szerkeszthetők mérlegek, amelyek mindegyike alkalmas lehet vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozására. Tanulmányunkban a mérleg elvi felépítésének egyik lehetséges módját mutatjuk be (azt ti., amelyet a magyarországi gyakorlat évtizedek óta alkalmaz), de ezzel korántsem zárjuk ki a vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának egyéb lehetséges elvi felépítéseit. A legáltalánosabb vízmérleg-fogalom : a vízháztartási mérleg. Ez nem más, mint az adott vízgazdálkodási egységen adott tárgyidőszakban megvalósuló vízkörforgás valamennyi elemének mennyiségi egyensúlyát kifejező egyenlet: ahol y' - a vízháztartási mérleg eredménye vagy mutatója (pl. a mérleg záróhibája); P az egység felszínére jutó természetes csapadék; ET - a természetes párolgás és az evapotranszspiráció összege; R - a természetes lefolyás; AS - az egységen (talajban, tavakban, mocsarakban) természetesen tározódó vízkészlet megváltozása; <j;

k - a vízkörforgás emberi tevékenységtől függő összetevői (pl. a mesterséges csapadék; a természetes párolgás, ill. evapotranszspiráció emberi hatásra való csökkenése párolgást gátló vegyszerek alkalmazásának eredményeképpen vagy növekedése mesterséges tavak, hűtőtornyok és öntözés révén; a természetes lefolyás megváltozása erdősítés, erdőirtás miatt, vagy az egységről, ill. az egységre történő vízátvezetés következtében; antropogén hatásra történő vízkészlet-változás a természetes tavakban, mocsarakban és tározókban; az egységen működő vízhasználók vízfogyasztása stb.). A vízháztartási mérleg elemei természetesen egymástól sem mindig függetlenek : a természetes lefolyás, R pl. függ P-től, £T-tól, zfS-től, de definíciószerűen nem függhet egyik £,

k elemtől sem. Szemléltetésül a 4. ábrán Magyarország 1964. évi fejlesztési szintre vonatkozó, sokévi átlagos vízháztartási mérlegét mutatjuk be (Izfíyl = 1 év, ; = 1, 2, ..., m). A második vízmérleg-fajta, a hidrológiai mérleg, nem más, mint a vízháztartási mérlegnek az a különleges esete, amely akkor áll elő, amikor az emberi tevékenységtől függő mérleg-elemek összességének eredő hatása zérus, ill. a természetes mérleg-elemekéhez képest elhanyagolható: Az, hogy y' vízháztartási mérleg - gyakorlatilag elfogadható közelítéssel - a y" hidrológiai mérlegbe menjen át, sokszor a vízgazdálkodási egység és/vagy a tárgyidőszak céltudatos, alkalmas megválasztásával is elérhető. Sokévtizedes átlagos hidrológiai mérleg esetében még a tározódás-változások AS sokévi átlagértéke is a zérushoz tart (Szesztay 1964). Ilyen hidrológiai mérlegekre mutat be példát, a Duna-medence felső részén levő vízgyűjtőkre, az I. táblázat (RZdD 1986). E táblázatban az egyik mérleg-mutató: a hidrológiai mérleg záróhibája: 2. Vízháztartási, hidrológiai és vízgazdálkodási mérleg y' = y'(P, ET, R, AS; f,, £

2, ..., Q, (2) = /' (P, ET, R. AS). (3) P-(ET+R) P • 100 [%]. (4)