Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Domokos Miklós: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete

Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete 483 Vízgazdálkodási egységen a Föld-felszín és/vagy -kéreg célszerűen körülhatárolt darabját értjük, amelyre a mérleg készül. Vízgazdálkodási egységek lehetnek : adott vízfolyás-szakasz partsávjával együtt vagy anélkül, adott vízgyűjtőterület vagy közigazgatási terület (pl. ország, régió, megye) valamennyi vízfolyásával együtt vagy egyes - külön egységekként kezelendő - vízfolyásai nélkül; adott felszíni terület alatti, meghatározott vastagságú földkéregdarab egésze vagy annak bizonyos víztartó rétege(i) vagy karsztvíztartó üregeinek összessége. Az egy-egy vízgazdálkodási egység körülhatárolásakor érvényesítendő szempontok közül a következőket emeljük ki: az egység vízkészlet-hordozói legyenek mennyiségi és minőségi szempontból hasonlók; az egységen működő, ill. tervezett vízhasználók legyenek hasonló jellegűek; az egység legyen vízkészlet-gazdálkodási szempontból minél függetlenebb a szomszédos egységektől. Magyarország területének a II. Vízgazdálkodási Kerettervben (OVF1965) vizsgált felszíni vízgazdálkodási egységei a 3. ábrán láthatók. Tárgyidőszakon általában egy, a hidrológiai reprezentativitás szempontjából kellő hosszúságú (sok évtizedes) időszak évei naptárilag azonos részidőszakainak (pl. dekádjainak vagy hónapjainak, különleges esetben a teljes éveknek) az egyesítése értendő: m TJ = U А*Ф 7=1,2,...,« (1) i — 1 ahol Tj - a (/-edik) vízmérleg-tárgyidőszak; - az /-edik évy'-edik részidőszaka; m a vizsgálati időszak éveinek száma; n - az egy-egy év felosztásával kapott részidőszakok száma (az n = 1 különleges esetben Tj= Г nem más, mint egy összefüggő m év hosszúságú időszak). Minden Tj-t úgy kell megválasztani, hogy kielégítsen bizonyos követelményeket: - Tj-Ъеп a vízhasználók vízhiánytűrése legyen egyetlen yj állandó értékkel jellemezhető (v.ö. a (25) egyenlettel); - 7yben a mérlegben szerepet játszó vízhozam-időfüggvények legyenek ergodikus, stacionárius sztochasztikus folyamatok; - a vizsgált vízgazdálkodási egység vízhasználatai (hipotetikusan befagyasztott fejlesztési szintre vonatkozott) vízigény-időfüggvényeinek, valamint - az emberi tevékenységtől függő valamennyi egyéb vízmérleg-elem időfüggvényeinek Fj-beli szakaszai legyenek - gyakorlatilag elfogadható közelítéssel - egy-egy konstans értékkel helyettesíthetők. A fenti négy követelmény közül az első kettőnek a statikus vízmérleg minden változatában, az utolsó kettőnek pedig csak a leggyakrabban alkalmazott („konstans vízigényű") változatban kell teljesülnie. A vízgazdálkodási mérleg a mennyiségi és minőségi jellemzők számbavételét és összemérését jelenti, vagyis a mérleg két oldala - a mennyiségi és minőségi oldal - csakis együttesen alkot teljesértékű vízgazdálkodási mérleget. Egy-egy oldal önmagában nem lehet alkalmas vízkészlet-gazdálkodási döntések megalapozására. Hiába aktív például valamely egység mérlegének mennyiségi oldala, ha a vízkészletek rossz minőségük miatt nem használhatók a vízigények kielégítésére. A jelen tanulmányban csak a mérleg mennyiségi oldalának a módszertanát tárgyaljuk és ezért munkahipotézisként feltesszük, hogy a hasznosítható vízkészlet minősége mindig és mindenütt megfelel a vízhasználók vízminőségi követelményeinek. E munkahipotézis teljesülését azonban a gyakorlati