Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodás 471 2.2. Vízgazdálkodási kutatások A jövőbeli éghajlat-változás vízgazdálkodásra gyakorolt hatása számszerűsítésében a fő nehézségek maradnak a hidrológiai és hidraulikai folyamatok modelljének problémái, minthogy egyidejűleg foglalkozni kell az összetett szociális és gazdasági egymásra hatásokkal. Ezért az analitikai módszerek tanulmányozása a tervezés és az ésszerű üzemeltetés problémáinak a megoldásához tovább folytatandó. Ennek ellenére vannak problémák, amelyek különösen kapcsolódnak az éghajlat-változások kimeneteléhez. Belátható jövendőben az információ, amely levezethető a paleoklimatikus átrendeződésekből vagy a globális modellekből, kapcsolódni fog a fő éghajlati változók éves közép- és szezonális értékeihez. A vízkészletek úgy léteznek, hogy meg kell küzdeni a középértékektől való eltérésekkel és a térbeli változékonysággal. Módszertani kutatás szükséges ennek az egyenlőtlenségnek az áthidalására aközött, amit klimatológusok tudnak szolgáltatni és amit vízgazdálkodási modellezők igényelnek. Az éghajlati információ, hasonlóképpen időszakosan nem kielégítő lévén, térbelileg szegényes feloldásúnak tekinthető. Például sok globális éghajlati modellező kb. 300 km-es hálózattal dolgozik. A térbeli változékonyság lebontása 100 km-nél kisebb hálózatra másik probléma, amelyet be kell építeni a jövőbeni helyzetképekbe (szcenáriókba). Ez a fogalom, „szcenárió" különösen alkalmas a valószínűség és a belső tartalom átvitelére, azonban nem fedi az elérhetetlen pontosság követelményét, mint implicite az „előrejelzés" elképzelése. Másik terület, amelyre oda kell figyelni, a vízigények belsőleg összefüggő szcenárióinak felépítésére terjed ki. Múltbeli éghajlati érzékenység adhat valamelyes irányelveket a jövőbeni igényekre, azonban a hosszan tartó változás hatása egyértelműen felvethet egy megfelelőbb szabályozást. A problémát összetettebbé teszi a közvetlen C0

2-hatás lehetősége a növényzetre és a mezőgazdasági vízhasználatra. 2.3. A vízgazdálkodási létesítmények értékelése Amint az előzőekben állítottuk, nem helyes a vízgazdálkodási létesítmények és projektek szerkezeti változásaira gondolni, amelyek adottak a bizonytalanság tartományain belül és kapcsolódnak az éghajlati következményekhez. Vannak azonban ésszerű tevékenységek, amelyek kivitelezhetők, midőn új rendszereket időszerűsítenek vagy a meglevőknek a viselkedését újra vizsgálják. Ezeket át lehet tekinteni egy jelentésben, amely hasonló a környezeti hatás állásfoglaláshoz és amely megfontolja a terv rugalmasságát egy elképzelt éghajlat-változás mellett. Egy új projekt számára egy ilyen jelentés a következőket tekintheti át. a) A nem stationáriusság bizonyítása a regionális éghajlati és hidrológiai adatsorokban. b) A művek képességének bizonyítása, hogy ellenállnak feltételezett változásoknak, sőt esetleg kedvezőtlenebb periódusokból szerkesztetteknek, mint a történelmileg gyűjtött adatok. c) A projekt átfogó viselkedésének áttekintése általánosabb kritériumokkal szemben, beleértve a meglevő éghajlati rezsimben a környezeti és szociális hatásokat. d) A projekt komponenseinek érzékenységvizsgálata az éghajlati változások elsőrendű hatásaira, mint a magasabb hőmérséklet, csökkenő hótakaró, gleccserből esedékes nagyobb lefolyás, magasabb tengerszintek. e) A. globális éghajlati modelleken alapuló szcenárió informális átvizsgálása kétszeres C0

2-eltérésekre és a projekt tervezési kritériumok értékelése, mikor a csapadék- és hőmérséklet- idősorokat úgy szabályozták, hogy egyezzenek a javított középértékek. A b) és e) tétel kifejezetten változási szcenáriókat képzel el. Feltételezik, hogy e) csak akkor szolgál tájékoztatásul, ha b), amely a múltbeli változékonyságon alapul, jellegzetesebb tevékenységre lehet az alap. Bár a jelen gyakorlattól nem várható eltérés, ami szerint a teljes észlelési periódust elemzik az alapvető méretezési paraméterek megalapozása céljából, előnyös lesz, ha ezek viselkedését mesterségesen megnehezített idősorokkal is vizsgáljuk. Az a) tételt illető minden pozitív megállapítás lényeges lenne. A méretezés legérzékenyebb pontjainak felfedése lehetővé teszi, hogy a méretezési vagy üzemelési szabályozást végrehajtsák, a készleteket optimalizálják a nehezebb rezsim alatt