Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: Dr. Starosolszky Ödön AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS ( DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN Az éghajlat mindennapi életünk velejárója, a gazdasági és társadalmi fejlődés befolyásolója. Az emberiség történetén át, különösen a prehistorikus korokban, ez a hatás élénken tükröződik. Minél fejlettebb egy társadalom, annál érzékenyebb az éghajlat változásaira. A számos hatás közül, amelyet az éghajlat, illetve annak a változása kifejthet, minket természetszerűen a vízgazdálkodásra gyakorolt hatás érdekel ( WMO 1987). Az éghajlatváltozás világméretű problémáira először az Éghajlati Világkonferencia (Сен/1979) mutatott rá, amely indítója lett az Éghajlati Világprogramnak. A Világprogram négy programra oszlik, amelyekért más-más nemzetközi szervezet felelős, az Éghajlati Kutatási Programért az ICSU és a WMO, az Éghajlati Hatás Programért az UNEP, az Éghajlati Adat Programért és az Éghajlati Alkalmazási Programért egyedül a WMO. A négy program vízügyi tárgyú összetevőit WCP/Water elnevezéssel a WMO és UNESCO irányítása mellett müvelik. más nemzetközi szervezetek és egyes országok közreműködésével. A WMO és az UNEP, mint a legérdekeltebb két ENSZ szakosított szervezet 1988-ban hozta létre az Éghajlat Változás Kormányközi Paneljét. A vízügyi összetevő projektjeit rendszeresen sorra kerülő tervezési értekezleteken vitatják meg, amelyeken áttekintik az előrehaladást és kitűzik a soron következő célokat (WMO 1989). A kérdés fontosságát és súlyosságát jelzi, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése 1988. december 6-án 43/53 számon határozatot hozott „A világ éghajlatvédelme az emberiség jelenlegi és jövőbeni generációi számára" címmel. A határozat sürgeti a kormányokat, a kormányközi és a nem kormányközi szervezeteket, továbbá a tudományos intézményeket, hogy elsőbbséggel kezeljék az éghajlati változást, folytassák a szükséges programokat és kutatásokat, mozdítsák elő a tárgykör megértését. A kutatásban részt vevők számát mintegy ezerre becsülik a világ különböző országaiból. Ma már általános az egyetértés abban, hogy sürgős lépések nélkül, az ún. melegházi gázok egy világméretű melegedéshez vezethetnek, amely a 2050-es évre elérheti a 1,5-4,5 °C hőmérséklet növekedést, ezzel 0,20-1,40 m tengerszint-növekedést idézve elő. A kézirat érkezett: 1989. III. 7. Dr. Starosolszky Ödön, oki. építőmérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, c. egyetemi tanár, tudományos tanácsadó a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidraulikai Intézetének igazgatója.