Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi F.-Szabó Sz.-Mándoki M.-Tóth L.: A műszaki beavatkozások hatása a Velencei-tó vízminőségére

444 Szilágyi F., Szabó Sz., Mándoki M. és Tóth L. VK.890342 Partvédőmű Partvédőmű Partvédőmű Mesterséges sziget 4. ábra. Pari- és mederszabályozási munkák Рис. 4. Регуляционные работы берега и русла Fig. 4. Bank and bed-regulation works Bild 4. Arbeiten der Ufer- und Seebettregulierung Kotort terület Mesterséges területen folyik a munka, mindig a kemény talajig kotorják ki az iszapot, ezért a strandokon változó vízmélységek (1,6-2,0 m) fordulnak elő. A technológia előnye, hogy homogén és vegyes talaj kotrására egyaránt alkalmas, vízszintes mederfeneket hoz létre, és 1,4 m-től 3,7 m-ig képes kotrási mélység előállítására. Agyagos mederüledék eltávolítására viszont nem használható. 1972-77 között a tovább bővülő jelentős beavatkozás során jött létre a tó északi partja előtt egy evezőversenyek megtartására is kiválóan alkalmas 2150 m hosszú, 140 m széles, 3,6 m mélyvizű pálya. A kotrások során 9 millió m

3 szervesanyagban dús mederanyagot távolítottak el. Sor került több csónakkikötő kialakítására is. Az 1962-87 között elvégzett munkákat a II. táblázat tartalmazza. Az utóbbi években készült felmérések alapján megállapítható, hogy a korábbi kotrási területeken - különböző mértékű - jelentős visszatöltődés (0,23-0,4 m) történt. Ez a jelenség általános a nádasok déli, délkeleti oldalán. A tóban végzett mély kotrások (pl. kajak-kenu pálya) iszapcsapdaként működnek. A kotrási munkák során kikerülő nád és zagy elhelyezésére részben a megépült partvédőművek mögött került sor, részben pedig a tóban kialakított két sziget (Cserepessziget, Velencei-sziget) anyagául szolgált (4. ábra). A Velencei-tavon létesített kikötök a tóba ömlő vízfolyások torkolati részén épültek és épülnek. Ezzel a módszerrel a vízfolyásokon bejövő hordalék nem közvetlenül a tóba jut, hanem egy mesterséges medencébe, így csökken a tó közvetlen terhelése. Hátránya viszont az, hogy feltöltődésük miatt a kikötők újbóli kotrására időnként szükség van (Szabó-Fejér 1988). Az 1962-ben megkezdődött partfalépítés óta 1987. év végéig a dinnyési Madárvárta kikötőjétől kiindulva egészen az északi oldalon levő evezőspálya nyugati végéig 24 km