Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi F.-Szabó Sz.-Mándoki M.-Tóth L.: A műszaki beavatkozások hatása a Velencei-tó vízminőségére

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet A MŰSZAKI BEAVATKOZÁSOK HATÁSA A VELENCEI-TÓ VÍZMINŐSÉGÉRE DR. SZILÁGYI FERENC, SZABÓ SZABOLCS, MÁNDOKI MÓNIKA ÉS TÓTH LÁSZLÓ A Velencei-tó Magyarország második legnagyobb tava felület és üdülési fontosság szempontjából egyaránt. A kb. 25 km

2 felületű tó a Dunántúli-középhegység déli előterének és a Mezőföld északi részének találkozási vonalán kialakult süllyedékben helyezkedik el, kora kb. 10 ezer évre becsülhető (VITUKI 1969). Kedvező földrajzi adottságai, a hegyvidék és az alföld találkozása, valamint a főváros közelsége révén válhatott rendkívül népszerű és közkedvelt üdülőhellyé. A 30-as évektől kezdődő és a 60-as évektől egyre növekvő társadalmi-gazdasági fejlődés által okozott tápanyagterhelés nagymértékben felgyorsította a tó természetes öregedési - feltöltődési folyamatait, mely a tó elmocsarasodásához, vízminőségének romlásához vezetett. Ezt felismerve az 1957-ben alakult Velence-tavi Intéző Bizottság irányításával a vízügyi szervek hathatós szellemi, anyagi és műszaki közreműködésével, nagyszabásúfejlesztési program indult a tó mocsarasodásának megállítására, üdülési célú hasznosításának javítására. Az elmúlt két évtized mederkotrási és partszabályozási munkálatai az üdülést, pihenést, sportolást szolgáló tőrész vízminőségének javítását célozták (Karászi 1984). Az üdülési célú hasznosítás és a természetvédelem a tavon belül térben elkülönült. A tó kisebb (4,2 km

2) délnyugati részét 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánították, ott beavatkozások nem történtek. A kotrási és partszabályozási tevékenység a keleti tórészre korlátozódott. 1. A tó és vízgyűjtője A Velencei-tó területe 25,3 km

2 (102,613 m Bf.), hossza 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km, átlagos mélysége 1,45 m. A tó térfogata 36 x 10

6 m\ a vízgyűjtője 602 km

2 (Bárányi 1973). A műszaki beavatkozások előtt a tó 59%-át (15 km

2-t) borította nádas. Ezek a zárt nádasállományok egymással nem vagy csak alig közlekedő igen eltérő vízminőségű vízterületekre („tisztásokra") tagolták a tavat ( VITUKI 1974). Bár a tó igen A kézirat érkezett: 1989. II. 17. Dr. Szilágyi Ferenc oki. biológia-kémia szakos tanár, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos munkatársa. Szabó Szabolcs oki. vízépítő mérnök, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDTKÖVÍZIG, Székesfehérvár) osztályvezetője. Mántloki Mónika oki. biológia-földrajz szakos tanár, a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos segédmunkatársa. Tólli László oki. agrármérnök, a VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa.