Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Gitelson, A. A.-Szilágyi F.-Garbuzov, G. P.: Hidrooptikai modell felszíni vizek egyes vízminőségi jellemzőinek távérzékelésére

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 3. füzet. HIDROOPTIKAI MODELL FELSZÍNI VIZEK EGYES VÍZMINŐSÉGI JELLEMZŐINEK TÁVÉRZÉKELÉSÉRE DR. GITELSON, ANATOLIJ ABRAMOVICS, DR. SZILÁGYI FERENC és GARBUZOV, GENAGYIJ PAVLOVICS A felszíni vizekbejutó szennyezőanyagok mennyisége az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt. A növényi tápanyagterhelés növekedése miatt a legkorábban (a hatvanas években) felmerült vízminőségi probléma a tavak és a tározók eutrofizálódása volt. A mikroszennyezők és a savas ülepedés káros hatása a hetvenes és nyolcvanas években jelentkezett (Somlyódy-Tóth 1987). A kedvezőtlen vízminőségi tendenciák felismerésével szükségessé vált a rendszeres vízminőség-ellenőrzés. A felszíni vizek minősége térben és időben általában jelentősen változik. A mintavételi stratégiának (mérőpontok száma, mérések gyakorisága, vízminőségi jellemzők száma) olyannak kell lenni, hogy az adatokból a vízterület jellemző vízminősége megállapítható legyen. A vízminőség ellenőrzése évtizedek óta pontminták gyűjtésén, helyszíni, illetve laboratóriumi feldolgozásán alapszik. A pontmintázás hátránya az, hogy a mintavételi hely közvetlen környezetének vízminőségéről ad információt, a mintavételi hálózat kiterjesztésének pedig általában gazdasági korlátai vannak. A műszerezettség fejlődésével újabban lehetőség nyílt egyes összetevők tér-, vagy időbeni folyamatos mérésére (Hoffman-Szilágyi-Gitelson 1985). Folyamatos méréssel megfelelő sűrűségű hálózatot kialakítva több száz km

2-es nagyságú vízfelületekről is elegendően reprezentatív adatsor nyerhető a térbeni vízminőség-változásról, azonban a vízminőségi térképezéshez ez a módszer sem ad elegendő információt, mivel a nagy vízfelületeken a mérőhálózatot nem lehet, vagy nem gazdaságos megfelelően sűríteni. A vízfelület nagyságának növekedésével a térbeni változások felmérésére a hagyományos mintavételi eljárásokon alapuló vízminőség-ellenőrzés költség- és időigényessé válik, illetve jelentős információveszteséggel jár, így az nem tekinthető minden esetben hatásosnak. Ezért indult meg a kutatás a távérzékelési módszerek vízminőség-ellenőrzési célra való hasznosításának irányában. A kézirat érkezett: 1989. II. 17. Dr. Gilelson, Anatolij Abramovics oki. radiofizikus, a GOSZKOMGIDROMET Hidrokémiai Intézetének (GHI. Rosztov na Donu, Szovjetunió) tudományos főmunkatársa, osztályvezető. Dr. Szilágyi Ferenc oki. biológia kémia szakos tanár, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Vízminőség-védelmi Intézetének tudományos munkatársa. Garbuzov. Genagyij Pavlovics oki. radiofizikus, a GHI tudományos munkatársa. A munka kidolgozására a magyar szovjet kétoldali tudományos együttműködés keretében került sor. Az együttműködésben magyar részről a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) és szovjet részről a Hidrokémiai Intézet vett részt.