Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Laczay István: Ipari kotrások hatása a Komárom-Nagymaros közötti Duna-szakasz mederviszonyaira

394 Laczay István - Összes kotrás 31,5 millió m

3 - ebből az esztergomi és helembai 'gödör' 3,5 millió m

3 - a mederváltozással összevethető kotrás 28,0 millió m

3 - összes medermélyülés (II. táblázat + dV) 26,0 millió m

3 - összes feltöltődés (II. táblázat —dV) 5,1 millió m

3 - a számított anyaghiány (II. táblázat SdV) 20,9 millió m

3. Tudomásul véve az összes kotrási, mérési, adatbeli stb. bizonytalanságot, a nagy számok törvénye alapján arra a teljesen reális következtetésre jutottunk, hogy a szakasz egészét tekintve a 18 év alatti kotrásoknak csak mintegy I/5-e, 1/6-a töltődött vissza, az is csak kisebb részében a tényleges kotrási helyeken. Ez az eredmény annál is inkább elfogadható, mivel a kotrások zöme az utolsó 10 évben történt (I. ábra), ezen belül az 1983 óta tartó száraz időszakkal, amikor is nagyobb hordalékutánpótlásra elvileg sem volt lehetőség. Korábbi részletes vizsgálatok igazolták, hogy a Gönyű alatti szakaszra átlagos viszonyok mellett évente csak néhány tízezer m

3 görgetett hordalék jut le és ez a mennyiség is minden osztrák vízlépcső belépésével csökken. A becsült visszatöltődés döntő része tehát - mint az alsóbb szakaszokon - itt is csak a lebegtetett hordalék lerakódásából, illetve a meder valamilyen szakaszos átrendeződéséből származhat. Lokálisan, egy-egy nagyobb kotrás térségében természetesen bármilyen mederváltozás, hordalékfolyamat végbemehet, amit a megváltozott geometriai, hidraulikai és egyéb viszonyok indokolnak. 3. A mederanyag változása Komárom és Nagymaros között az 1969. évi mederanyag mintavételt (Vízrajzi Atlasz, VITUKI 1971) 47 V.O. szelvényben ismételtük meg. A szelvények 7-7 korábbival azonos pontjából 1988-ban összesen 324 mintát vettünk. Az írott szemcseösszetételi görbéket a VITUKI könyvtára őrzi ( VITUKI 1988). A mederanyag az iszapos homoktól a durva kavicsig terjedő teljes tartományt lefedi és a Nagymaros alatti szakaszhoz hasonlóan térben és időben is jelentősen változik. A 4. ábrán bemutatott négy V.O. szelvény jellemző mintáinak szemeloszlási görbéi és azok változása az J. ábrán látható. A nyilak jól mutatják, hogy a meder anyaga durvakavicsból finomhomokba és viszont pontról-pontra nagyságrendeket változott. Főként a meder szélén (az 1 és 7-jelű mintákban) 1988-ra a lerakódott finom anyag is megjelent. A 4. ábra valamennyi szelvényében jelentős kotrás volt; a mederanyag 14 pontban jellemzően finomodott és csak 5 pontban durvult. Az 1988-as görbék szelvényen belül is egyszerre utalnak egyensúlyra, mederpáncélozódásra és frakcióhiányra ('platóra'). A mederanyag méretének és változásának jellegét a korábbiakkal azonos módon a d

g súlyszerinti közepes szemcseátmérők hossz mentén 'sávokba' rendezett értékeinek átlagával jellemeztük. Összehasonlítás és értékelés céljából a Nagymaros-Tass közötti eredményeket is megismételtük (III. táblázat). A végső összesítés 108 szelvényből vett kétszer 736 minta alapján készült. Komárom-Nagymaros között a mederanyag a meder közepén és a jobb oldalon durvult. A d

g szemcseátmérő a részletes adatok szerint a Nagymaros fölötti három szelvényben átlagban 9, 22, illetve 13 mm-t nőtt. Nagyon valószínű, hogy az igen intenzív alvízi kotrás okozta kisvízi esés- (sebesség-) növekedés a sziklás, csipkés mederfenék csöbreiből a finomabb anyagot 'leszívta'. Feljebb szelvényenként egy-két pontban volt helyi durvulás (Szobnál 36 és 50 mm, a Garam-toroknál 61, 48 és 65 mm. Tatnál 55 és