Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra

A vízlépcsők hatása a jégjárásra 373 get jelent, a hajózás számára viszont meghosszabbítja a kényszerű üzemszünet tartamát, mivel az enyhébb idő kezdetekor a vastagabb jégtakaró, ill. jégtorlasz elolvadása hosszabb időt igényel. Az osztrák vízlépcsők tapasztalatai tehát a következőkben foglalhatók össze: - Az osztrák Dunán nincs összefüggő jégmező felépülés. A vízlépcsők alvizében elkezdődik a jégképződés és a jégtáblák kialakulása. Ha a duzzasztás elér a fölötte levő vízlépcső alvizéig, akkor a jégtorlaszképződés veszélye megszűnik. Ha viszont hosszabb szakaszon a vízlépcső felett szabad vízfolyás van, az itt keletkező jég a duzzasztás határánál megállhat és torlódhat, mint például Melknél, ahol komoly jégtorlasz alakult ki a kb. 28 km hosszú, még nem csatornázott szakasz alatt. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a dunakiliti duzzasztás határán Pozsony alatt lehet esetleg jégtorlódásra számítani, kedvezőtlen esetben. - A sík jégtakaró vastagsága tapasztalatok szerint a duzzasztóterekben 0,25-0,30 m vastagságra hízik (Aschach, Altenworth). Linz alatt a melegvíz bevezetés hatására csupán 0,08-0,10 m vastag jégvastagságot mértek. - Az osztrák vízlépcsők üzemrendje szerint a duzzasztóterekből jeget nem eresztenek le, mivel az első tapasztalatok a rendszeres jégtöréssel kapcsolatban kedvezőtlenek voltak. Ahelyett, hogy a hajózási idényt meghosszabbították volna, kb. 14 nappal megrövidítették. Véleményünk szerint az osztrák szakaszról csehszlovák-magyar Dunán jelenleg a greifensteini, a 90-es évekre megépülő bécsi vízlépcső miatt Bécs alól lehet csak jégutánpótlásra számítani. Ez az utóbbi adat mind a dunakiliti tározó beállása, mind az onnan való jégleeresztés miatt lényeges, mivel a jégtermelésnél a Bécs-Dunakiliti szakaszt, később a Hainburg (vagy Wolfsthal) alatti szakaszt kell figyelembe venni. 8. A tározók jégviszonyainak várható alakulása Belátható, hogy a dunakiliti tározó jégviszonyaira következtetni a magyar Dunaszakaszon folytatott észlelésekből közvetlenül aligha lehet. Ezért célszerű megvizsgálni, hogy egyrészt a tiszai vízlépcsők jégviszonyai, másrészt a Balaton jégviszonyai hogyan alakultak. A Balatonon viszonylag hosszú idő óta észlelik a jégjelenségeket, beleértve a jég vastagságát is. A közelmúltban ezeket az adatokat részletes elemzésnek vetették alá (VITUKI 1985). A Balaton kitettségi viszonyai, valamint földrajzi helyzete azonban némiképp eltér a dunakiliti tározóétól, mivel - a téli hőmérsékletek alakulása eltér, a napi közepes hőmérséklet a Balatonon mintegy 15 nappal később (december 31. körül, süllyed csak fagypont alá és korábban vált vissza pozitívra (Starosolszky 1973); - a szél erőssége és iránya ugyancsak enyhén eltér; - a dunakiliti tározóban mindig lesz megfelelő sebességű vízmozgás, bár a hideg éjszakákon, téli kisvízi időszakban, csúcsüzemen kívül, de csak néhány órán át, inkább a szél, mint a tovafolyó víz mozgása okozhat jelentősebb áramlásokat, amelyek hasonlítanak a Balatonban meglevő áramlásokhoz. Földrajzi fekvése miatt a dunakiliti tározóhoz feltétlenül közelebb állhat a Fertő-tó - amelyen Fertőrákosnál 1969 óta szintén végeznek jégészlelésekct bár mennyisége