Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra

354 Starosolszky Ödön A jégmegjelenés, illetőleg beállás legkésőbbi, illetve a jégtakaró felszakadásának és a jég eltűnésének legkorábbi időpontjai azért nem szerepeltethetők, mivel nem minden télen jelenik meg jég a Dunán, és nem minden télen áll be a folyam. A vizsgálatokban, hogy a jeges és állójeges időszakok átlagos időtartamaira azonos súlyú értékeket lehessen megállapítani, a vizsgált időszak összes évét (tehát a jégtől menteseket is) figyelembe kell venni. A jégjelenségek alakulásának részletesebb megismerése érdekében, célszerű volt meghatározni az egyes jégjelenségek bekövetkezésének és előfordulásának gyakoriságmegoszlását egyes vízmérce állomásokon. Ennek érdekében a november 1. és március 30. közötti időszakot 5 napos időszakokra (pentádokra) bontva, meghatároztuk a jég első megjelenése és végleges eltűnése, illetve a folyó első beállása és a jégtakaró végleges felszakadása bekövetkezési időpontjainak gyakorisági megoszlását. A gyakorisági adatokat összegeztük és a részösszegeket a vizsgált periódus összes évei (Dunaremete 132, Nagymaros 141, Budapest 138) számának %-ában fejeztük ki. Az így kapott lépcsős vonalakat a mozgó átlagok módszerével kisimítottuk. A simított vonalak jó közelítéssel a szóban forgó jégjelenségek bekövetkezési valószínűségi görbéinek tekinthetők. Az I. táblázat az egyes jégjelenségek gyakoriságára vonatkozó adatokat tartalmazza budapesti viszonylatban az 1900/01 - 1955/56. évi időszak adatai alapján. Hasonló táblázatok készültek a kijelölt 5 dunai (Dunaremete, Nagymaros, Budapest, Dunaföldvár és Mohács) állomásokra is. Ugyancsak az 5 dunai állomásra, de már 1900/01-1986. december 31. közötti 86 évre vonatkoztatott eredményeket az 5. ábra mutatja. A jég első megjelenésének és a beállásának bekövetkezési időpontjait jellemző, a 0%-tól kiinduló görbéi nem érik el a 100%-ot, mert egyes években a Duna jégmentes volt, illetve nem állt be a jég. A jégtakaró végleges felszakadásának és a jég végleges eltűnése időpontjainak valószínűségi görbéit úgy ábrázoltuk, hogy valamely időponttól kezdve hány %-os a valószínűsége annak, hogy a jégtakaró véglegesen felszakad, illetve a jég eltűnik, és úgy indítottuk a görbét, hogy 100%-os értéket érjen el. Ebben az esetben nem indulhatnak 0%-tól, mert bizonyos meghatározott valószínűsége van annak, hogy egyáltalán nem lesz jég, illetve hogy nem áll be a folyam. Az időszakokból meghatároztuk pentádonként az egyes állomásokra a jeges, illetve állójeges napok számát - a jég, illetve állójég jelenlétének gyakorisági megoszlását. A kapott értékeket a pentád összes napjainak (5 x 86 = 430) %-ában fejeztük ki (5. ábra). A jégjelenségek bekövetkezési valószínűségeit ábrázoló görbékből tehát leolvasható, hogy valamely időpontban az esetek hány százalékában számíthatunk arra, hogy a kérdéses időpontig a jég megjelenik, beáll, felszakad vagy eltűnik. A jégjelenségek előfordulási gyakoriságát ábrázoló lépcsős vonalakból megállapítható, hogy valamely időpontban a jég, illetve állójég hány %-os gyakorisággal fordult elő. A vizsgált 1900-1986 közötti 86 év alatt a jégmentes és az állójeges napok megoszlását (zárójelben a százalékos érték) a II. táblázatbán adjuk meg ( VITUKI 1974, 1982). Rá kell mutatni, hogy Budapest fölött 1963/64 óta nem állt be a Duna, a Budapest alatti szakaszon 1984/85-ben január közepétől február elejéig volt állójég, de Budapest fölött 1963/64 óta sem. A jeges időtartamok legnagyobb hossza ugyancsak az 1900-1986 közötti 86 évre nézve a III. táblázatban található. A III. táblázatban a zárójel nélkül adott érték a ténylegesen észlelt időtartam, míg a zárójelben adott szám a legkorábbi megjelenéstől és legkésőbbi eltűnésből számított leghoszszabb időtartam.