Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Bognár Győző-Hajós Béla-Kiss Jenő-Stimm Miklós-Szepessy József: Műszaki fejlesztés a vízépítés területén

34 Bognár G y., Hajós В., Kiss J., Stimm M. és Szepessy J. Az elterjedés másik akadálya az, hogy nem sikerült olyan hazai technológiát kidolgozni, amely nélkülözni tudná a nagy mennyiségű helyszíni kézi munkát. A vízépítési terméskőből épült müvek építésének gépesítését a hatvanas évek elején kezdték meg és többféle úton való kísérletezések után nagyrészt a gazdasági kényszer alakította ki a mai helyzetet. A technológiai fejlesztések célja a munkahelyi és a bányában végzett rendkívül nehéz fizikai munka csökkentése, az uszály állásidők, a be- és kirakodások idejének a rövidítése volt. A fejlesztési program korai szakaszában kialakult az az álláspont, hogy a technológiát teljes folyamatában kell vizsgálni a kötermelés, szállítás és beépítés egymásra ható fázisainak az egyidejű kezelésében. A fejlesztési programot három változat vizsgálatával határoztuk meg. A változatok a három vezérgép szerint : a konténer és emelődaru, az önürítős uszályok és a hidraulikus polipmarkolóval ellátott úszódaru voltak. A választás végül is - elsősorban gazdasági okokból - a polipmarkolós technológiára esett (2. ábra). A vízügyi kőbányákban és a folyókon lényegében hasonló technológia alakult ki. A bányában a fejtés-jövesztés a korábbi robbantás és batározás folytatása és eszközeiben való fejlesztése volt. A bányán belüli kőmozgatást 1 m

3-es puttonnyal ellátott kotrók, 4,5 m

3es rakodógépek és 12 Mg-os dömperek látják el. Dunabogdányban az uszályba rakást egy adagoló bunkerhez csatlakozó 0,80 m szélességű gumi szállítószalag látja el, melyet állítható hajlásszögű gémre helyeztek. A szállítást egyre kisebb mértékben látják el vontatott uszályokkal, növekszik a tolt uszályok részaránya, ami mozgékonyabb szállítmányokat jelent. A kirakó helyen nullára csökkenti az állásidőt az önjáró uszály, vagy a meghajtásáról Z uszálynak nevezett úszójármű, amely 400 vagy 600 Mg terméskövet szállít. A toló uszály két egységben 1000 Mg kő egyidejű szállítására alkalmas. A kő kirakására az 5 Mg-os kétpofás markolóval ellátott MAHART daru 20 m gémkinyúlással, vagy az úszótagra szerelt szárazföldi kotró forgó felsővázára szerelt nyolckarú, hidraulikus polipmarkoló, 14 m-es gémkinyúlással szolgál. A Dunára 1,0-1,5 m

3-es polipmarkolókat állítottak üzembe, a többi hajózható folyókon 0,5 m

3-eset. A megkülönböztetés ellenére a telítődést zavarják a túl nagy és túl apró kövek. Az építési technológiák kiforrottak, alkalmazásuk elterjedt és gyakorlott személyzet csinálja. A vízlépcsők befejezése utáni időben a rendelkezésre álló kapacitások és a termelt anyag mennyisége egyensúlyban lesz és az igények ennél magasabb szintű kielégítése már csak helyettesítő anyagokkal lesz lehetséges. Erre a - várhatóan 1995 utáni - korszakra fejlesztő munkával kell felkészülni. A technológiához szükséges berendezések a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok rendelkezésére állnak, a szállításhoz szükség van a MAHART eszközeire is. A terméskőművek építéséhez van technológia és felszerelés is. Magasabb igények kielégítéséhez ez a technológia és az eszközei fejlesztésre szorulnak. A folyószabályozási müvek fenntartása a szerkezetüktől függ. Eszerint lehetnek kőhányások, kőrakatok, kőszórások. Kőhányások a mederben levő hossz- és keresztirányú műveket alkotják. Ezeknek a műveknek a meghibásodását okozhatják a hidrodinamikai hatások (pl. egyes kődarabok elragadása, vagy a fenék elhordásával keletkező mélyedésekbe a mű anyagának a becsúszása), vagy egyedi helyi mechanikai hatások, uszadék, jégtábla, esetleg havária. Bármelyik eset fordul elő, a meghibásodást a terméskő hiánya jelenti. Kijavítása egyszerűen a hiányzó kő pótlásából áll. Ennek a technológiája azonos az építésével. Végrehajtása