Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

316 Benedek Bernadett tényezőhöz fűződő viszonyát tárgyalja. Az éves lefolyás aszimmetria-tényezőjének mediánját Mc Mahon (1982) 0,4-nek találta. Ez többé-kevésbé megfelel annak az értéknek, amit a Duna-medence vizsgált pontjainak az adataiból kaptak. 4. ábra. Az éves lefolyás variációs tényezőjének (C

v) függése a vízgyűjtőterület nagyságától (A) és a sokévi átlagos éves lefolyástól R

a

a Ezután a sokéves átlagos lefolyás (й

а

а) mennyiségi valószínűségének a meghaladási valószínűség és a biztonsági görbe segítségével való vizsgálata következik (Kalinyin 1968). A sokéves átlagos lefolyás mennyiségének meghaladási valószínűsége a következő képlettel számolható: RJP) = R„+K{P)-S, (1) ahol R

a

a - a sokévi átlagos lefolyás mennyisége [mm/a] ; S - az éves lefolyástól való közepes négyzetes eltérés [mm/a]; K(P) - a gyakorisági tényező. Az (1) összefüggés átrendezésével kapjuk к = \ + K(P)C

V, (2) ahol к = ^ az éves lefolyás normált értéke; C

v = —-- variációs tényező. Raa ^aa A hidrológiai analízisben a variációs tényező az egyik leghasználhatóbb paraméter. Ezt a sokéves vízhozam legnagyobb {Q

aa ma

x) és legkisebb (Q

aa mi

n) mennyisége normált értékének a C

v-től való függése mutatja (5. ábra). Az összefüggések korrelációs tényezője (r) 0,93, ill. 0,85. A 2.3 pontban a legnagyobb vízhozamok (árvizek) vizsgálatát az általános jellemző a régi időkbeli áradások emlékei, az áradások tér és időbeli eloszlása, valamint az utolsó öt legnagyobb árhullám (6. ábra) ismertetésével kezdik. A Duna felső szakaszán általában nyár elejére (június) esik a legnagyobb vízhozam, az Alpokbeli hóolvadás következtében. A Duna középső és alsó szakaszán az árhullámok rend-