Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Varga István: Vízrendezési főművek fejlesztésének gazdasági értékelése
278 Varga István 2. A főműfejlesztés gazdasági értékelésének módszertani megközelítése Az 1950-es évektől felmerült az igény, hogy az egyes létesítmények méretezésénél ne csak hidrológiai, hanem gazdaságossági vizsgálatok eredményeit is vegyék figyelembe (Kienitz 1955). Célként a gazdaságos kiépítés mértékének meghatározását jelölték meg. Gazdaságos kiépítésnek azt tekintették, amelynél a megvalósítás, fenntartás és üzemeltetés költségeinek, valamint az el nem hárított károknak az összege a legkisebb. Elvi alapként ugyanez az alapgondolat jelenik meg a mai gyakorlatban is. Ez azonban feltételezi, hogy mind a kárelhárításra fordított összegek, mind pedig az el nem hárított károk értéke meghatározható. A költségek viszonylag jól becsülhetők. Lényegesen nagyobb problémát jelent a vízbőségből származó közvetlen és közvetett károk, valamint az el nem hárított részek becslése, ill. ezek időbeni változásának hosszabb távra való előrejelzése. Ennek egyik oka, hogy a vízrendezés és a terméseredmények, ill. különösen a növénytermesztés ráfordításai közötti kapcsolat kellő mélységben még nem ismert annak ellenére, hogy már több jelentős eredményt is közöltek ( Kienitz 1961, 1972, Domokos et at. 1978, Petrasovits 1982). A hazai gyakorlatban alkalmazott értékelési módszerek főbb sajátosságai: - A módszerek egyik része - az infrastrukturális jellegnek megfelelően - naturáliákon alapuló fajlagos mutatókat alkalmaz. Ezek általában statikus jellegűek. - Nem tesznek különbséget a különböző csoportokban megvalósuló fejlesztések tulajdonosi, üzemeltetési, pénzügyi és érdekeltségi elkülönülése szerint. - Általában nem érzékeltetik a ráfordítások és az eredmények pénzben kifejezett értékváltozásait. - Nem alkalmasak a fejlesztésekkel kapcsolatban felmerülő alapkérdések egységes szemléletű megválaszolására. A szakágazaton, ill. az ágazaton belül alkalmazható, a gazdaságosságot értékelő egységes módszer hiánya az egyik alapvető akadálya a különböző fejlesztési lehetőségek közötti elfogulatlan választásnak, valamint a fejlesztések közel optimális mértéke meghatározásának. Ezt a kérdést, tekintettel az igen nagyszámú és nagyrészben nem is számszerűsíthető tényezőre, csak fokozatosan lehet megoldani. 2.1. Feltételek, alapelvek Az értékelési módszerünknél a következő általános feltételeket fogadtuk el : - A vízrendezés pozitív hatásaira vonatkozó igény az érintett vízgyűjtőterületen a létesítmények élettartamán, vagy legalább a vizsgált időhorizonton belül folyamatosan fennáll. - A fejlesztendő öblözetben a főmű fejlesztés előtti kiépítettsége az akadálya az üzemi és üzemközi művek jobb kihasználásának, ill. továbbfejlesztésének. - A főművek fejlesztését a vizsgált időhorizonton belül követi az üzemi és üzemközi művek szükséges mértékű kiépítése. - A különböző, gazdaságilag összehasonlítandó változatokat közel egyidőben valósítják meg. - A fejlesztendő öblözetben bizonyos - a továbbiakban részletezett - egyszerű eszközökkel előállítható vagy hozzáférhető adatok rendelkezésre állnak. Az értékelési módszer alapelvei:
