Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Lengyel Gyula: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer villamosenergia-termelése
224 Lengyel Gyula A BNV részesedése a magyar fogyasztási növekedés kielégítésében jelentős. 2,5%-os villamosenergia-igény éves növekmény figyelembevételével a villamosenergia - kapacitásokat, azaz az országos rendszer beépített villamos teljesítményét mintegy 270 MW-tal kell évente növelni. Ennek alapján a BNV önmagában hozzávetőleg a magyarországi kétéves igénynövekmény kielégítését jelenti. Az erőművek által megtermelt villamos energia mennyiségét szintén jelentősnek kell megítélni, mert a lakossági fogyasztásnak kb. egynegyedét jelenti. Külön foglalkoznunk kell a vízerőmű csúcsolási készségével. Közismert, hogy a fogyasztói igények változnak, a napszaktól függően változik a lakosság igénye is és természetesen a gazdaság igénye is. A villamos energia nem tárolható, tehát ezt az igényváltozást a meglévő forrásoknak, az importnak és az erőműveknek kell követni. Ezt a követést hívják menetrendtartásnak és azokat az erőműveket, amelyek ebben a menetrendtartásban a magas igények kielégítésében nagyobb aránnyal vesznek részt, csúcserőműveknek. Az atomerőművet alapvetően csak „zsinór"-terheléssel 1 lehet üzemeltetni, részben technológiai okok miatt, de gazdasági okok miatt is. A hazai energiaforrások gazdaságos kihasználása céljából a szénerőműveket is „zsinórban" üzemeltetik, marad a „csúcsolásra" a szénhidrogén erőmű és természetesen abban az esetben, ha a csúcsigények meghaladják ezeket a lehetőségeket, akkor további csúcserőművek építésére van szükség. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer a mintegy 270 MW-os „csúcsolási" lehetőségével nem kis mértékben járul hozzá a csúcsigények kielégítéséhez. 3. A vízerőművek gazdaságossága A gazdaságossági számítást mindenkor a mű tervezésének időpontjában kell elvégezni. A számítás lényege a vízerőtelep önköltségének megállapítása, hogy becsülhető legyen, hogy a komplex célú vízlépcső beruházási költségének hányad része terhelhető az energiatermelésre. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, mint energetikai objektum önállóan, a gazdaságosság szempontjából nem áll meg. Ha a mű valamennyi költségét a villamosenergia-termelésre terheljük, a termelt villamos energia népgazdasági szintű önköltsége 1985. évi áron közel 3 Ft/kWh lenne, ami számottevően több a „helyettesítő" erőmű pl. a paksi atomerőmű 2 x 1000 MW-os bővítés, 1,88 Ft/kWh - értékénél. Ez a körülmény a több évtizedes előkészítő munka során mindig jelentkezett. Ez indokolja, hogy miután a mű elhatározása során a többcélúságot deklarálták, a mű beruházási költségének számottevő része az infrastrukturális célok elérését (árvízvédelem, folyószabályozás, hajózási út biztosítása stb.) szolgálja. Az energetikai hatékonysági vizsgálat választ ad arra, hogy mi az a megengedhető beruházási költség, amely a vízerőmű beruházásából az energetikára terhelhető, azzal a feltétellel, hogy a villamosenergia-termelés költsége ugyanannyi legyen, mintha nem a vízerőművet, hanem a villamosenergia-rendszerben sorra kerülő következő erőművet építenénk meg a villamosenergia-igények kielégítésére. A fenti elven a vízlépcsőrendszer beruházási költségéből az energiára terhelhető részarány - bár időről időre változott a helyettesítő erőmű - általában 55-65% között 1 „zsinór"-terhelés : az erőmű teljesítménye időben állandó, üzemét csak saját termelési készsége határozza meg.
