Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Mosonyi Emil:A kisesésű vízerő-hasznosítás helyzete
A kisesésű vizerö-hasznosítás helyzete 209 egy részének a visszatartása, mivel az árvizek nem a csatornát, ill. a hurok-erőmüveket, hanem az Öreg-Rajna medrét terhelik. A víz a felemelt szektorgát felett 6 m vízoszlop magasságban bukott volna át. Aki a tárgykörben járatos, az elszörnyülködik. Javaslatomra a szektorgát helyett egy háromrészes mü épült : középen egy vasbeton bukógát, amelyhez hátoldalt merülőfalas árapasztók csatlakoznak. Mindkét árapasztónak süllyesztett fenéklebocsátója van 3-3 szegmens elzáró gáttal. Volt egy árvíz, amikor Kölnnél az árvízszint csak néhány centiméterrel volt alatta annak a szintnek, ami Köln városának teljes elöntését okozta volna. Ha ez a mü (az ún. Kulturwehr Kehl) akkor még nem lett volna, akkor a víz még vagy 3-4 centiméternyit emelkedett volna; tehát Köln városát ez a mű mentette meg. Hangsúlyozni kívánom, éppen a fenti példa alapján, hogy a környezetvédelem fogalmába az árvízmentesítést is bele kell érteni, mert hisz az árvízmentesítés is környezetvédelem. Mindig azt mondtam, nemcsak a faunát és flórát, hanem az ember gyerekeit is védeni kell, így én magamat a legöregebb környezetvédők egyikének tartom, mert az ármentesítésben fiatal korom óta több mint 50 éven át itthon és külföldön tevékenyen részt vettem. Az üzemvizcsatorna által megkerült Rajna-szakasz (20. ábra) mentén az árvízvédelmi töltés mentett oldalán fekvő holtágak ligeteit természetvédelmi területnek nyilvánították. A holtágak vízellátását az árvédelmi töltésen át, beeresztő zsilippel oldották meg. Ezekben a mentett oldali gyönyörű ligetekben motorcsónakkal nem szabad járni, evezős csónakkal is csak engedéllyel, kivételesen. Módom volt többször bejárni (ill. átevezni) és tanulmányozni e ligetek élővilágát. A Rajna Basel-Karlsruhe közötti szakaszán a négy üzemvízcsatornás és a négy rövid hurokba telepített erőmű után a következő két erőművet a mederbe építették (20. ábra). A szokásos korszerű elrendezésekhez hasonló, két teljesen egyforma vízlépcső : a gambsheimi és az iffezheimi. A 4 db köpenygenerátoros Kaplan-csőturbina tájvédelmi szempontok figyelembevételével alacsony gépkamrában van elhelyezve. Mindegyik erőmű teljesítménye 100 MW, H= 10,8 m hasznos eséssel. 3.2.5. A Rhône lépcsőzése. A franciák a Rhône folyó csatornázását a svájci határ és a tenger között már 1921-ben elhatározták. A teljes építési terv 20 vízlépcsőt tartalmaz, ebből 12 a Lyon alatti szakaszra esik (24. ábra). Az első művet, a Genissiat völgyzárógátas erőtelepet 1949-ben helyezték üzembe éspedig a legfelső szakaszon. Ezt követően gyorsuló ütemben folyt az építkezés, de most elsőbbséget adva a Lyon alatti 310 km-es szakasznak, amelyet hajózhatóvá kívántak tenni (Starosolszky 1961, Bognár 1980, Kertai-Kozák-Novoszáth 1983, Mosonyi 1987). A Rhône a vízjárása nagyon ingadozó, az alsó szakaszon az alapozási viszonyok nehezek és a talajvíztükör szabályozása komoly problémákat vetett fel. Emellett a mezőgazdaságnak is jogos igényei voltak. A szivárgási kérdések megoldása különleges, akkoriban úttörő jellegű eljárásokat igényeltek. Különösen az Alsó-Rhőne mentén merültek fel súlyos problémák a talajvízzel. A franciák már az 50-es években, amikor a modernebb műveket kezdték építeni, a feladatokat úgy oldották meg, hogy a duzzasztott bögéböl kiszivárgó vizet egy vízfelfogó csatornába gyűjtötték össze és ugyanezt a gyűjtőcsatornát tovább vezették a vízlépcső alatti alvízi szakaszra (25. ábra), ahol a lesüllyesztett alacsony vízszint a környező talajvíztükörre káros leszívó hatást gyakorolt. Itt ez a gyűjtő csatorna a talajvizet tápláló csatornává vált. És azokon a területeken, ahol ez a megoldás sem volt kielégítő, a csatornarendszert összekötötték mélyen a kavicsba benyúló nyelökutak rendszerével.
