Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Mosonyi Emil:A kisesésű vízerő-hasznosítás helyzete

A kisesésű vizerö-hasznosítás helyzete 197 3.2. Környezetbarát megoldások a kiesésü vízerőműveknél A következőkben néhány - elsősorban európai - folyón, az utolsó évtizedekben épült kisesésű (folyami) vízerőműveknél alkalmazott természetbarát megoldásokat és a környezetre való kihatás enyhítését vagy megszüntetését szolgáló járulékos létesítményeket kívánom bemutatni. Azért csak az utolsó évtizedekben épülteket (és nem olyan folyók hasznosítását, amelyeké - mint pl. az Inn, az Izar, a Majna - már több évtizeddel ezelőtt befejeződött) mert egyrészt az utóbbi évtizedekben csak az Európában épültek száma is több mint száz, másrészt mert akkor még távolról sem volt oly tudatos a környezetvédelem mint az utóbbi évtizedekben. A bemutatás elsősorban azért szorítkozik az európai folyókra, mert úgy gondolom, hogy az itt alkalmazott módszerek és szerzett tapasztalatok közül az épülő bősi, illetve nagymarosi kisesésű vízerőműveknél lehet a legtöbbet hasznosítani. Természetesen a ma épülő vízerőmüveknél is, főként környezetvédelmi szempontból, mindig több körültekintéssel kell eljárni. Példaként említem, hogy jó néhány évvel ezelőtt készítették a Rajna Basel fölötti szakaszának hajózhatóvá tételére vonatkozó tervet. Ezt a tervet - mint a környezetvédelemmel erősen foglalkozó vízmérnök - egy kollégával megbíráltam, sőt ellentervet dolgoztunk ki, melynek címe „a Felső Rajna környezetbarát hajózhatóvá tétele". A hivatalos tervet komoly mértékben módosítottuk és javaslatunkat előadás formájában is ismertettük. 3.2.1. A Lech folyó. A nem hajózható Lech az NSZK kisebb folyói közé tartozik. A vízerő hasznosítása érdekében megépült egy felső tározó mű (8. ábra) és 20 vízerőmű amelyekkel csúcsenergiát is lehet termelni - és ahol a környezetvédelmi kívánalmak nagyon szigorúak voltak. A folyó már majdnem teljesen csatornázott, a teljes kiépítéshez még 6 duzzasztómű szükséges; de ha a 8. ábrára tekintünk, akkor a folyó nem néz ki csatornának, mert a partokat sehol sem betonozták vagy kövezték, hanem szaggatott hullámvonalban vezették. A vízlépcsők egyrészt olyan alacsonyak, hogy alig emelkednek ki a vízből (9. ábra), másrészt a vízlépcsők egyes bogéit, a környezet és tájvédelem érdekében szabálytalan, és növényzettel dúsan betelepített partokkal látták el. Egyes partszakaszokon az üdülés, továbbá a létrejött mesterséges tavakon a motornélküli sportolás megengedett és rendkívül kedvelt. Az egész Lech-csatornázás nagy népszerűségnek örvend, az üdülők szívesen látogatják és tanulmányozzák az erőműveket, s a természetvédők is elfogadták a megoldásokat. A Lech teljes csatornázása, egyben vízenergiájának teljes kihasználása kapcsán rá kell mutatnom arra, hogy utazásaim során megismertem számos olyan folyót is, amelyik árvízkor elöntené a környéket, ha nem építettek volna árvízvédemi töltéseket, de kisvíz idején alig van víz a medrében és így esztétikailag igen szomorú látványt nyújt. Az ilyen helyzet néha higiéniai szempontból is tarthatatlan. Egyes ilyen jellegű folyóknál a partok általában erősen erodálódnak és a meder is folyamatosan süllyed. Ez a helyzet a Lechnél is megfigyelhető volt, úgyhogy a Lech-erőműveknek és néhány más német folyón épült erőműnek az is a neve, hogy meder-támasztó erőmű. Támasztják a folyót abból a szempontból, hogy a káros kimélyülés ne folytatódjék. Ilyen folyókon, ahol a kisvíz idején a meder csaknem kiszárad, pocsolyák sorozatából áll, és ezért nyomorúságos állapotok jönnek létre, a duzzasztás sok szempontból (talajvíz-utánpótlás, vízbeszerzés, higiénia, szabadulás a legyektől és moszkitóktól, esztétika) segít. A folyó néhány vízlépcsőjét erdős szakaszokban építették azért, hogy ne zavarják