Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Varga Miklós: Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer: feladat és kihívás
Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer : feladat és kihívás 185 végeznünk, de világos kell legyen : teljes egyetértés egy ilyen nagy mü esetén nem jöhet létre. Ez a tény is az ellenzők egyik forrása. Egy kérdésre feltétlen szükséges e témakörben kitérni. Sokan sok helyütt megfogalmazták, hogy e beruházás jellegét tekintve egyike az elmúlt évek hibás gazdaságpolitikai döntéseinek. Nem vitatható az a tény, hoy ez a vízlépcsőrendszer jelentős beruházásigényű mü. Napjaink szűkös forráslehetőségei között valószínűleg nem kezdhetnénk meg. Ennek ellenére a mű koncepciója korszerű, előbb-utóbb akkor is meg kellene valósítani, ha ma nem kezdenénk el. A korábbi döntés tehát nem volt hibás. Az pedig, hogy egyesek a vízlépcsőt sztálinista beruházásnak nevezik, egyértelmű politikai éretlenséget sugároz, hiszen ez a rendszer, már a század elején szerepelt a parlament előtt a magyar királyi iparügyi miniszter előterjesztésében, vagy éppen napjainkban olvashatunk arról, hogy Olaszországban a Pó-völgy lépcsőzését irányozták elő. És ugye egyik kezdeményezésre sem illik a sztálinista jelző. - A mü gazdasági kihatása. A gazdasági szempontok mérlegelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a létesítmény egy részének, az erőtelepeknek van közvetlen számítható gazdasági hatékonysága, haszna, megtérülési ideje, míg a jelentős, egyéb infrastrukturális beruházási hányad gazdaságossága csak közvetett módszerekkel számítható, s haszna a térség fejlesztésének megalapozásában jelentkezik. Kétségtelen tény, hogy jelenlegi gazdasági helyzetünk, az életszínvonal folyamatos romlása, az ilyen nagy volumenű beruházásokkal szemben a lakosság széles körének ellenérzését vonja maga után. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszernél azonban alapvetően azt kell figyelembe venni, hogy egy 10 éve megkezdett beruházásról van szó, ahol a félbehagyás vagy a teljes megvalósítás alternatíváit kell mérlegre tennünk. A bősi erőmű szinte már kész, ennek leállítása nem vizsgálható alternatíva. Ugyanakkor Nagymaros nem magyar beruházásként valósul meg. Az osztrák vállalkozókkal és bankrendszerrel kötött hármas szerződés a vízlépcső fővállalkozásáról, az áram szállításáról, és áram-elővásárlásról a működő tőke olyan követendő igénybevételét jelenti, ahol a piac is hosszú távon biztosított. A 2015-ig garantált 310 millió dollár pozitív szaldó a szerződéskötők gondos előrelátását igazolja. E szerződés felmondása vagy halasztása esetén soha nem ismételhető áraktól, eredményektől, vagyis haszontól esne el a magyar gazdaság. Egyéb társadalmi, politikai következményekről nem is beszélve, melynek elemzése egy külön cikk kereteit igényelné! Napjaink döntéshozóira tehát a vízlépcsőrendszer vonatkozásában egy kérdés eldöntése vár, mi gazdaságosabb a magyar népgazdaság számára: befejezni a művet eredeti koncepció szerint, vagy Nagymaros nélkül megépíteni a rendszer maradékát, műszaki torzóként hagyva az utókor számára annak minden negatív következményével együtt. Mindezeket a tényeket figyelembe véve, feltehető a kérdés: mi napjainkban a környezetvédelem és a vízgazdálkodás feladata a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tekintetében? A vízgazdálkodási és környezetvédelmi szakemberekre fokozódó súly nehezedik 1988 közepe óta. Gondunk: érvelnünk, vitatkoznunk és dolgoznunk kell egyidőben. A vízlépcsőrendszer számunkra nemcsak társadalmi-gazdasági probléma, nemcsak vita és tiltakozás tárgya, hanem országos jelentőségű, határidőkkel, keretösszegekkel megfogalmazott feladat. E faladatot - vitára, tiltakozásra hivatkozva - nem teljesíteni, rosszul megoldani nem szabad. Nemzetközi kötelezettségeink, országgyűlési és kormányhatározataink vannak; s minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az ezekkel kapcsolatos feladatainknak a legteljesebb mértékig eleget tegyünk.
