Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
154 Wajandt János A legtöbb szennyvizet (mintegy 25 ООО m 3/d) a Tisza menti Vegyiművek, valamivel kevesebbet - a város települési szennyvizeinek döntő többségét beemelő Gábor Áron téri telep juttatja a Tiszába (3. ábra). Az összes szervesanyag (amelyet a kromátos módszerrel mért kémiai oxigénigénnyel fejeztünk ki) csaknem felét a Szolnoki Cukorgyár juttatja a befogadóba. Emiatt az év jelentős részében (mintegy 265 napon) a folyó szervesanyagterhelése durván felére csökken. A biológiai oxigénigényt tekintve a helyzet hasonló. A cukorgyári kampány időszakát kivéve a biológiailag könnyen bontható szervesanyag legnagyobb részét a települési szennyvizek szállítják. Említésre méltó, hogy a legnagyobb és a legkisebb szennyvíz-kibocsátó közel azonos KOI k és BOI 5 terhelést eredményez (3. ábra). Az ásványi anyag (só) terhelések aránya rendkívül hasonlít a szennyvízmennyiségek arányaira. Ez egyben ezt is jelzi, hogy Szolnok szennyvizeire nem az ásványi szennyezés jellemző. A települési vízmű - Tisza-vízből nyert ivóvíz révén - de az ipari üzemek is döntő mértékben - ipari célokra - a Tisza vizét használják. A legtöbb mosószer (ANA) a lakossági felhasználás révén jut a befogadóba. Hasonló mondható el az ammónium-ion esetében is. Látható azonban, hogy a cukorgyári kampányban a Tisza ammónium-ion terhelése is jelentősen megnő. A befogadó gravimetriás szerves oldószer extrakt (SZOE) módszerrel meghatározott olaj-zsír terhelését is döntő mértékben a lakosság szolgáltatja, de az összes terhelésben viszonylag sok kibocsátó jut szerephez. A legnagyobb foszfát-kibocsátó a Tisza menti Vegyiművek. Összevetve a mosószereknél tapasztaltakkal elmondható, hogy a foszfát legnagyobb része nem mosószerekhez kötötten jut Szolnoknál a Tiszába. 2. A szennyezőanyag-terhelés becsülhető hatása a Tisza vízminőségére A Tisza szennyezőanyag-terhelése a cukorgyári kampány időszakában (szeptembertől decemberig) kritikus. Az év többi részében kedvezőbb a helyzet. A kampány időszakában a befogadó szempontjából is kedvezőtlenebb a helyzet, ugyanis ez időszakban általában kisebb a Tisza vízhozama (I. táblázat) és alacsonyabb az öntisztulás sebességében fontos szerepet játszó befogadói vízhőmérséklet is. Ezért külön fogjuk elemezni a cukorgyári kampány (9-12. hónapok) és az azon kívüli időszakot (1-8. hónapok). A szennyvízmennyiség, a szennyezőanyag-terhelés mértéke és a Tisza megfelelő vízminőségi összetevői tömegáramának ismeretében lehetőségünk van annak számítására, hogy a terhelések milyen mértékben változtathatják meg a Tisza egyes vízminőségi összetevőinek töménység értékeit. Számításaink során feltételeztük, hogy a Tiszába került szennyvíz teljes mértékben elkeveredik a folyó vizével. A következő összefüggést használtuk : ^ XQ t í • C„+ Q T • C T T~ ßr + Jß,. ' (1 ) ahol Ст - a Tisza adott vízminőségi összetevőjének töménysége a bevezetett szennyvizek hatására [g/m 3]; C T - a Tisza adott vízminőségi összetevőjének töménysége a szennyvizek bevezetése előtt [g/m 3] ; Q s z - a bevezetett szennyvizek mennyisége [m 3/s] ; Qr - a Tisza vízhozama [m 3/s]; C s z - az adott vízminőségi összetevő töménysége a szennyvízben [g/m 3].
