Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

122 Dunka Sándor Fr főaatorna 15. ábra. A Berettyó és az Ér folyó töltéseinek kiépítése Рис. 15. Строительство дамб на реках Береттьо и Эр Fig. 15. Layout of the levees of rivers Berettyó and Ér Bild 15. Ausbau der Deiche der Gewässer Berettyó und Ér Az elvégzett lecsapolási munkák közül legfontosabb a Kék-Kálló-csatorna, melynek két ága összesen 58 km hosszú, fenékszélessége 2 és 18 m között változik, s nemcsak a Berettyó társulat, hanem az Alsónyírvíz-szabályozó társulat vizeit is levezette a Beretytyóval 11 km hosszan párhuzamosan folyó csatornán keresztül a folyóba (ma ez a Keleti-főcsatorna alsó szakasza). Megépítették a sárréti mocsár lecsapolására a Sárréticsatornát, a csiffi, vargazugi és szeghalmi csatornákat, utóbbi torkolatánál egy 56,5 lóerős szivattyútelepet. A belvizek befogadására a Berettyó jobb és bal parti töltésébe 38 db csőzsilipet építettek be (Kolossváry 1905). Trianon után a társulat székhelye ismét Debrecen lett. A társulati érdekeltség területe megalakulásakor alig haladta meg a százezer katasztrális holdat, de a műszakilag érintett ártérfejlesztés ennek háromszorosa volt. A műszakilag meghatározott és hazánk területén maradt ártérfejlesztéssel érintett területek művelési ágankénti megoszlását és a szabályozás végrehajtása utáni változását a III. táblázat mutatja. A táblázat alapján megállapítható, hogy a mezőgazdasági területnyereség hatalmas. Ha az 1860 előtti adatokat vesszük figyelembe, akkor az Ér és Berettyó völgyében az évszázad alatt legalább 100 ezer hektár állandóan vízzel borított területet mentettek meg a mezőgazdaság számára, s legalább ugyanennyi további területen biztosították a töltések kiépítése által a zavartalan mezőgazdasági termelést, a közlekedést, megteremtették az élet és vagyonbiztonságot és egészséges környezetet a terület lakói számára, megszabadítva őket a morbus hungaricusnak nevezett maláriától, mely a szabályozások előtt ezrével szedte áldozatait. A társadalmi és gazdasági viszonyok változása miatt a társulatokat a 6060/1948 sz. MT határozat államosította, de már 1957. augusztus 31-én megjelent az Elnöki Tanács 48. sz. törvényerejű rendelete, mely ismét lehetővé tette vízgazdálkodási társulatok alakítását az érdekeltek saját, helyi jellegű vízügyi feladatainak megoldására. Ez idő óta az új társulatok megváltozott és bővített feladatkörrel végzik munkájukat.