Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Rákóczi László: Vízlépcsők hatása a hordalék- és mederviszonyokra

Vízlépcsők hatása a hordalék- és mederviszonyokra II A Pozsony környéki mederkotrás tovább csökkenti ezt a mennyiséget, illetve késlelteti a görgetett hordalék bejutását a tározóba, egyrészt a duzzasztási határ feljebb tolódása miatt, másrészt mert az osztrák szakaszról érkező hordalék már Hainburgtól kezdve becsúszik a kimélyült mederbe, valószínűleg már a duzzasztási határ felett. A görgetett hordalék távolabbi megállása azzal is jár, hogy a lerakódott kavicsanyag jégeresztéskor, vagy árvizek levonulása alkalmával nehezebben indul újra mozgásnak és lassabban húzódik le a tározóba. Várhatóan a pozsonyi kotrási gödör legfelső szakasza fokozatosan az eredeti mederszintre töltődve találkozik a duzzasztási határral és akkor sor kerülhet a további és a hajózást zavaró lerakódás kikotrására. Ez a helyzet azonban várhatóan sokkal később következik be, mint a kotrások nélküli mederben történt volna. A pozsonyi szelvénybe érkező lebegtetett hordalék tömegét Csorna (1968) 6 765 000 Mg-nak számítja, ami 1,8 Mg/m

3 térfogattömeget véve alapul 3 750 000 m

3nek felel meg. A vízhozam osztályközönként végzett számításból kitűnik, hogy 4000 m

3/s alatti vízhozamtartományban érkezik a teljes hordaléktömeg 70%-a és ebből a 2000-4000 m

3/s között az 55%-a. A hordaléktöménység az 5000 m

3/s feletti vízhozamokkal rohamosan nő, de ezek tartóssága viszonylag kicsi lévén, szerepük az évi hordalékszállításban ezért mérsékelt. A VUVH-ban Komora és Sumbal (1965) 8 éves hordalék méréssorozat alapján 6 900 000 Mg évi lebegtetett hordaléktömeget számított, ami igen közel áll Csorna fenti eredményéhez. A különbség az, hogy ők 1,3 Mg/m

3 térfogattömeggel számolva 5 100 000 m

3 térfogatot kaptak. Az 1985-ig Rajkánál mért lebegtetett hordaléktöménységek felhasználásával megszerkesztett pozsonyi vízállás-hordaléktöménység kapcsolat (1. ábra) alapján a Csorna (1968) által követett módszerrel, de a mederváltozásoknak megfelelően módosított vízhozamtartósságokkal kiszámítottuk az évi lebegtetett hordaléktömeget. 6 160 000 Mg-ot kaptunk (VITUKI 1986) 12%-kal kevesebbet, mint Komora és Sumbal (1965). Csorna (1968) tanulmányában 2,9 millió m -re becsüli a dunakiliti tározóban évente leülepedő lebegtetett hordalék térfogatát, ami 5,22 millió Mg-nak, azaz az érkező hordaléktömeg 77%-ának felel meg. Az általunk számított fenti 6,16 millió Mg-ból (3,42 millió m

3-ből) ezzel arányosan 4,76 millió Mg azaz, 2,6 millió m

3 hordalék ülepedne le. Az 1966-ban alapul vett tervezett teljes tározótérfogat 270 millió m

3 volt, és ebből a passzív térfogat 180 millió m

3. Ez utóbbi az említett 2,9 millió m

3/a ütemmel 60 év alatt töltődött volna fel. A jelenleg érvényes terv szerint (KET 1978) a passzív tározótérfogat 151 millió m

3, és ez a csökkenő hordalékszállításnak megfelelő 2,65 millió m

3/a ütemmel 57 év alatt telne fel. Amennyiben a passzív tározótérfogatot a csehszlovákiai Duna-szakaszon végzett kotrások egyelőre becsült térfogatával, 15 millió m

3-rel megnöveljük, a feltöltődés időtartamára 62,2 évet kapunk. A becslést tovább finomítani pontosabb kotrási adatok hiányában nem lehet, ám az említett tapasztalatok szerint a passzív tározótérfogat zöme ennél rövidebb idő alatt is feltöltődhet. A dunakiliti tározó feltöltődésének ütemét nyilvánvalóan jelentősen befolyásolja a bősi vízerőmű csúcsenergia-termelése. A Csorna (1968) által becsült 77%-os lebegtetett hordalékvisszatartás - bár a szerző tekintetbe vette a csúcsüzemet - igen közel esik a Kalis (1980) által számított 80% körüli értékekhez. Ez utóbbiak 2000, illetve 4000 m

3/s vízhozam csúcsüzem nélküli áthaladásának esetére érvényesek, de Kalis ( 1980) figyelembe veszi a VUVH korábbi áramlási modellkísérleteinek eredményeit, és ezen vízhozamok hullámtéri eloszlásának megfelelően grafikus becslést ad a lerakódások térbeli elhelyezkedésére nézve (3. ábra).