Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

116 Dunka Sándor Az alakuló közgyűlésen megerősítették elnöki tisztségében Szauer László debreceni pénzügyigazgatót és elfogadták a „Társulati szerződés"-t (12. ábra). A társulat neve a szerződés szerint: „Alsó Berettyó szabályozási külön társulat". A szerződés leglényegesebb feltételének megvalósításával kapcsolatos költségek „igazságosan arányos" felosztását tekintették megfelelőnek a birtokló tagok közt, ezért úgy intézkedtek, hogy a „társulat részéről egy kinevezendő mérnök és egy szakértő értelmes gazda" az érintett birtokosokkal együtt állapítja meg a „a határbeli vízöntés alatti területeknek hold szerinti mennyiségét... azon kívül meghatározandják a birtok részek különböző helyzetéhez képest, hogy minden egyes birtokrészek mely különböző mértékben fognak a szabályozás által értékükben növekedni". Az így megállapított értéknövekedést tekintik majd a felosztásra kerülő költségek kulcsának. A továbbiakban az esetleges viták eldöntése érdekében „Compromissionális bíróság" (egyezményes) létrehozásáról intézkedtek, melynek egyik tagja a társaság, másik tagja pedig a panaszos fél által választott képviselő, elnökük pedig a két „Compromissus bíró" által választott elnök. Intézkedtek a még el nem különített közlegelők ügyében is. A közlegelők jelentős része ugyanis ekkor még vita tárgyát képezte a volt földesúr és a községek között. Megállapodtak abban, hogy amíg a költségek terheléseinek alapjául szolgáló végleges adatok és kivetési kulcs elkészül, addig a birtokosok bevallása szolgál alapul a befizetésekhez. A befizetett összeget előlegként kezelik és a „vállalkozási pénztár terhére 6 percentes" kamatot fizetnek mindaddig, míg a végleges kivetési kulcs elkészülte után az „ideiglenes kulcs alapján származható fizetési egyenetlenségek azonnal rectíficáltatni fognak" (helyesbíteni). A községek készpénzfizetés helyett természetbeni napszámban kívánták a rájuk eső munkát teljesíteni, ezért a társulati szerződésben úgy intézkedtek, hogy a „község által tellyesítendő természetbeli munka kubík ölenkénti kész pénzértékének meghatározásában sinor mértékül szolgál a legközelebbi szomszédságban kész pénzért tellyesített hasonló munkálatoknak a számadásokból kitetsző szintén kubík ölenkénti költség mennyisége". A társulati szerződést a jelenlevők 103 389 katasztrális hold - egyelőre maguk által bevallott - mentesítendő területről írták alá. 1854-ben további 17 859 kh birtokosa csatlakozott a szerződéshez, ezzel a szerződés alapját képező, s mentesítésre váró terület 121 248 kh-ra emelkedett (Társulati szerződés 1853). A társulat - mely nevét időközben „Alsó-Berettyó Szabályozási Társulat"-ra módosította - következő közgyűlését 1854. október 11-én Debrecenben tartotta. Ezen a közgyűlésen intézkedtek a munkák mielőbbi megindításához és a szükséges kisajátításokhoz szükséges 30 000 pengőforint előteremtéséről oly módon, hogy az ármentesítés által érintett terület minden holdja után 15 p.krajcár hozzájárulást vetettek ki az érintett birtokosokra. A mentesített területek megállapítása sok vitát váltott ki. A sorozatos viták elkerülése végett az 1855. október 27-én tartott választmányi ülés az ártérfejlesztések megállapítására hat „Bizottmány"-t jelölt ki, minden bizottmány egy elnökből és egy helyszínelő mérnökből állt. Ennek ellenére Karcag városa a számára kimutatott 25 000 kh ártérfejlesztésből csak 8 000 kh-t volt hajlandó elismerni, Gyoma bírája, jegyzője és jogtudora pedig „a két napi kölcsönös megvitatás után megállapított és már le is tisztázott jegyzökönyvet, az utolsó perczben, egy két esküdt ember alaptalan ellenmondása miatt aláírni - mint mondták - nem merészelték". Endrőd a legelőbeli ártért - miután az úrbéri rendezés után az uraság birtokába került - nem