Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Lougani, Hocine-Zsuffa István: Segédlet a dombvidéki tározók hidraulikai méretezéséhez

Segédlet a dombvidéki tározók hidraulikai méretezéséhez 95 árhullámoknak a sorozatát, amelyeket az algériai Vízügyi Kutatóintézet javasol. (Az árhullámok szerkesztésének eljárását az Intézet mérnöke, M. Touat Szokolovszkij elvei alapján állította össze.) 4. A vészkiömlő A jól méretezett árapasztó a „mértékadó", 1, vagy 3%-os valószínűségű árhullámot - és természetesen az annál kisebbeket - nemcsak levezeti, hanem csillapítja is. Katasztrofális, azaz a mértékadónál nagyobb vízhozamú árvíz esetén a csillapítás szerepe már érdektelen - a gátszakadást kell kivédeni. A katasztrófa elkerülésére olyan megoldást, olyan elzárási szelvényt kell keresni, amelynél ezek az árvizek a gáttól lehetőleg távol, a vízszintnek legkisebb túlemelkedésével vezethetők át az alvízre. Ennek az igénynek megfelelően a vészkiömlők, vészárapasztók általában igen szélesek, és ha lehet, a gáttól függetlenül vezetik le a rendkívüli vizeket. A vészkiömlőket az igen ritkán, az árapasztók méretezésére mértékadó árvíz visszatérési idejénél ritkábban jelentkező árvizek terhelik és ezért az átbukási szelvényük szilárd burkolattal történő védelme fölösleges. Legtöbbször csak egyszeres szórt- kővel, vagy gabionnal képezik ki a bukóélet. A vészkiömlők méretezéséhez a szélesküszöbű bukónak а В hosszával jellemzett vízhozamgörbéiről összeállított Q=Ah,B) = M- B -fh (16) görbesereget dolgoztunk ki, ahol a Q vízhozam levezetéséhez szükséges h átbukási magasság egyben a tározó vizének túlemelkedése a vészkiömlő szintje fölött és C

M = nfíg = 1,40 a vízhozamtényező, amelynek rendkívül alacsony értékét a szórt kőből, gabionból kialakított bukóéi indokolja. A legkedvezőbb, és tapasztalataink szerint egyáltalán nem ritka esetben, a vészkiömlő kemény sziklából kialakult hágón át vezethető, ahol gyakorlatilag semmiféle beavatkozásra nincs szükség. Azaz a gyakorlatban célszerű a tározó mértékadó legnagyobb szintjét az ilyen hágók szintjéig emelni. A gátkorona magasságát e vészkiömlő vízszállítása alapján kell megválasztani. Az ilyen sziklaanyagú és szabálytalan alakú „bukó" vízszállítását az előzők során használt alacsony vízhozamtényezővel kell számítani. A számításhoz a Bernoulli-összefüggés zsebszámológéppel történő numerikus integrálását javasoltuk, illetve bemutattuk Sikó klasszikus, grafikus megoldását (Sikó 1939). 5. Az árapasztó surrantója és energiatörő medencéje Az árapasztón átbukó vizet a földgáttól a lehető legtávolabb kell elvezetni. Ennek az elvnek megfelelően a legtöbb esetben az elvezető csatornát a terep adottságainak a fölhasználásával a sziklába, vagy talajba vágják. Az elvezető csatorna esése tehát általában a terepadottságokat követi. A nagyesésü csatornában rohanó és gyorsuló víz hidraulikus elemeinek esetenként változó és bonyolult számítása tehát nem kerülhető el. E számítások megkönnyítésére rajzoltuk meg a h=A<]M

c),