Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Major Pál-Neppel Ferenc: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések
A Duna- T is za közi talajvízszint süllyedések 619 Nem részletezve a számításokat, csupán a következőket említjük meg: - A talajvízkészlet-változást az 1971-75, 1976-80 és 1981-85 időszakra szerkesztett süllyedések izovonalas ábrázolásából számítottuk, éspedig úgy, hogy mindkét területre külön-külön határoztuk meg az 1971-75 és az 1976-70 évek, illetve az 1976 és az 1981-85 évek átlagainak a különbségét (IV. táblázat), továbbá a terület talaj vízállás észlelései alapján megállapítottuk a talajvíztartó rétegek szabad hézagtérfogatát (átlagosan «o = 0,18). IV. táblázat A vízháztartási egyenlet jellemző mennyiségei Beszivárgás J Talajvízkészletváltozás 4S s w Evapotranspiráció ET Időszak Csapadék P Evapotranspiráció ET erdős erdőn I. II. Időszak Evapotranspiráció ET erdős kív. terület évi átlag mm/a 1971-75 519 458 2,82 3,80 1976-80 504 442 101 135 10,30 14.20 1981-85 460 430 77 103 - A függőleges vízforgalom (evapotranszspiráció, beszivárgás) mélységgel történő változását kutatási eredményeink alapján vettük figyelembe. A VITUKI Komlósi Imre talajvízkísérleti telepe 1952 óta működik, és gyűjt különböző hidrológiai és hidrometeorológiai adatokat, a Kecskemét-Méntelek melletti Nyíri-erdőben. Korábban belvízkísérleti állomást üzemeltettünk a fehértó-majsai belvízöblözetben is, amelynek központja Kömpöc határában volt. A két állomáson kísérleteket végeztünk, és módszert dolgoztunk ki a talajvízből történő és a tényleges evapotranszspiráció meghatározására is. Vizsgálataink alapja az ún. kútcsoportos vizsgálati módszer volt (Major 1975). Ugyanakkor elsősorban liziméter-vizsgálataink alapján meghatároztuk a talajvízből történő párolgás mélységfüggvényét (Major 1972, 1979). Az erdő hatását vizsgálataink (Major 1975, 1981) és irodalmi adatok (Schoeller 1962) alapján is értékeltük és számítottuk. Megállapíthatjuk, hogy az erdők kiszárító, párolgást növelő hatásának következménye, hogy egyrészt kisebb az utánpótlás a talajvíz felé, elsősorban a növényzet által visszatartott és a növényzetről elpárolgó csapadék (az ún. intercepciós jelenség) miatt, másrészt, hogy olyan jelentős az erdők vízfelhasználása, evapotranszspirációja, hogy a talajvíz felszínének lesüllyedését eredményezi. Komlósi-telepi vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy az erdő, az irodalmi adatokkal egyezően, jóval nagyobb vízmennyiséget párologtat az erdőn kívüli területeknél. (A síkvidéki nem nagy kiterjedésű erdő oldalirányból, oldalirányú szivárgással pótolja a számára hiányzó csapadékot.) Egy síkvidéki, viszonylag kis területű erdő úgy működik, mint egy nem permanens szivattyútelep, amely a környezetéhez képest nagy kiterjedésű depressziós tölcsért létesít.
