Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Major Pál-Neppel Ferenc: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések

614 Major P. és Neppel F. A 6. ábrán feltüntettük a Duna-Tisza közén található ivóvíztermelő vízműveket, kb. az 1985-ös állapotnak megfelelően. Jól látható, hogy a vízkitermelés a nagyobb településeken igen nagymértékű. Ki kell egészíteni a 6. ábrát azzal a magyarázattal, hogy a tanyavilág jelentős része ma is talajvizet használ. Ugyanakkor az igények növekedése miatt a tanyai gémeskutakat csőkutak és szivattyús vízkivétel váltotta fel, aminek következtében a vízhasználat itt is megemelkedett. Pontos, számszerű adat azonban ezekről a vízkitermelésekről nincs. Sajnos még a közületi vízművek adatai is hiányosak és az 1975. évi felmérésen kívül (VGI 1978), mely viszonylag átfogó volt, valós víztermelési adat csak a különböző vízművek, és a vízügyi igazgatóságok adatai alapján volt becsülhető. A II. táblázatban a rétegvízből történő ivóvíz-kitermelés becsült értékeit tüntettük fel az 1975 és 1985-ös években a vizsgált I. és II. részterületekre. 1.3. Hidrometeorológiai adottságok A hidrometeorológiai tényezőket, elsősorban a csapadékot, a hőmérsékletet és a párolgást talajvízháztartási vizsgálataink során használtuk fel. Ezek a vízháztartási vizsgálatok az egyes paraméterek meghatározásának lehetőségét véve figyelembe csupán becslések, ezért feleslegesnek látszott, hogy részletesen foglalkozzunk a hidrometeorológiai tényezők területi változékonyságával, mert ezeknek a figyelmen kívül hagyása kisebb hibát eredményez, mint az evapotranszspirációra, a talajvízből történt párolgásra, vagy az intercepcióra, a beszivárgásra alkalmazható módszerek nyújtotta pontosság. így a továbbiakban csak a Kecskemét környéki adatokat használtuk fel mind a vizsgált térség hidrometeorológiai viszonyainak jellemzésére, mind további számításainkhoz. A III. táblázatban megadjuk a lajosmizsei csapadékmérő állomás 1961-85. évi csapadékösszegeit, valamint az 5 éves átlagos értékeket, majd ezek eltérését a sokévi (70 éves) átlagtól, amely 563 mm. Az 5 éves időszakok alapján megállapítható, hogy az 1971-75 közötti időben kezdődik tulajdonképpen az aszályos időszak, és ettől az időponttól kezdve a sokéves átlaghoz viszonyított csapadékhiány az egyes ötéves időszakokban állandóan nő, és az 1981-85 közötti 5 évben már közel 1 év csapadéka, 515 mm hiányzik. Az utolsó 15 év csapadékhiánya pedig már meghaladja az 1000 mm-es értéket (III. táblázat). A kisebb csapadék természetesen kisebb tényleges beszivárgást, és így nagyobb talajvízszint-csökkenést okoz, illetve okozhat. A talajvízszint süllyedése tulajdonképpen az 1970-es évek elején kezdődött. A III. táblázatból megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban kezdődtek a csapadékhiányos évek is. A csapadék időbeli változását szemlélteti a 7. ábra, a kecskeméti meteorológiai állomás adatai szerint. Az ábrán feltüntettük az évi csapadékok 3 éves mozgó átlagértékeit is. Ebből láthatjuk, hogy az 1955-ben jelentkező csúcs után a továbbiakban jelentkező legnagyobb évi összegek már egyre kisebbek és a mozgó átlagok trendje is erőteljes csökkenést mutat. A 7. ábrán feltüntettük az évi tenyészidőszak középhőmérsékleteit is. A nyári időszak magas léghőmérsékletei a nagyobb evapotranszspiráció következtében süllyeszteni igyekeznek a talajvizek szintjét. A 7. ábrából megállapíthatjuk, hogy 1970-től 1980-ig a csökkenő csapadékok talajvizszint-süllyesztő hatását az ebben az időszakban feltűnően