Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Major Pál-Neppel Ferenc: A Duna-Tisza közi talajvízszint süllyedések

A Duna- Tisza közi talajvízszint süllyedések 607 1.1. Hidrogeológiai adottságok A terület geológiájával a szakemberek egész sora (Sümeghy 1953, Erdélyi 1955, Rónai 1961, 1982, Molnár 1961, 1965, Pécsi 1965, 1967, Urbancsek 1977, Mike 1979) részletesen foglalkozott. Ujabb feltárások hiányában új ismeretről nem számolhatunk be. A tájegységek (a Solti-síkság, a Kiskunság, a bácskai löszfennsík) hidrogeológiai adottságai közismertek. A 2. ábrán jól nyomon követhető, hogy e területen tulajdonképpen két nagy hordalékkúpról beszélhetünk (Schmidt 1961). A Solti-síkságon kialakuló negyedkori árterület (a Duna, a Duna-völgyi-főcsatorna közti, és a Hátság felé a szaggatott vonallal határolt terület) jellemzői, hogy a változó vastagságú fedőréteg alatt elhelyezkedő durvaszemcsés talajvíztartó réteg, alul általában közel vízzáró rétegekkel zárt és így a durva rétegek talajvize nem lehet kapcsolatban a mélyebb rétegek vizével. A mélyebb rétegekből történő vízkitermelés nem drénezheti a talajvizeket. A másik, a Tiszával határolt hátsági terület jellegzetessége, hogy a talajvíztartó rétegeknek a mélyebben elhelyezkedő durvaszemcsés hordalékkúp rétegeivel van kapcsolati lehetősége és így potenciálisan megvan a lehetősége a talajvizek mélybe szivárgásának. E mélyebb hordalékkúpból kitermelt vizek következtében csökkenő rétegvíz-nyomásszintek drénező hatást fejtenek ki a talajvizekre. A hordalékkúp összletnek a legnagyobb vastagságú és legjobb vízvezető tulajdonságú rétegei egyrészt egy Budapest-Kecskemét-Kiskunfélegyháza irányú pásztában és Cegléd környékén, valamint Kiskunhalas környezetében egy nyugat-keleti kiterjedésű területfolton helyezkednek el (2. ábra, Schmidt 1961). A talajvíz süllyedésének területe ( 1. ábra.) jól követi ennek a hordalékkúprésznek a területét. A vizsgálati területen a rétegvizek tulajdonképpen csak a pliocén, valamint a pliocénnél régebbi korból származó vízadó rétegekben fordulnak elő. Ugyanakkor a kiskunsági és bácskai területen a negyedkori rétegekben egységes víztest van, így a vastag negyedkori rétegek alsó részének vizei inkább még talajvizeknek, mint sekély rétegvizeknek tekinthetők. A medenceperemeken a rétegvizeket tartalmazó rétegek magasabb helyzetben vannak, mint a medence belsejében. A peremi nyomásviszonyok hatására a medence belsejében pozitív nyomásviszonyok jöttek létre és a rétegvizek piezometrikus szintje a talajvíz, sőt a talajfelszín fölé is emelkedett. Vizsgálati területünkön a legmagasabb hátsági területek kivételével eredetileg a talajvízszint fölé emelkedett a rétegvizek nyomásszintje. Az utóbbi évek nagymértékű rétegvíz-kitermelése erősen befolyásolta mind a rétegvizek, mind a negyedkori rétegekben lévő víz nyomásviszonyait. A nyomások az egész területen csökkentek. A nyomáscsökkenésre bizonyítékul szolgálnak a kifolyó vizű kutak kifolyásának megszűnésén kívül, a MÁFI rétegvízészlelő kútjainak észlelési adatai is. Területünkön a MÁFI-nak 22 rétegvízészlelő kútja van, legtöbbjük adatsora nagyon rövid, miután az utolsó 10 évben épültek. A 3. ábrán bemutatjuk két MÁFI kútcsoport, a nyárlőrinci és a Komlósi-telepi (Kecskemét) kutak észlelési adatainak idősorát. Mind a két kútcsoport a Kiskunság hátságának gerince közelében helyezkedik el. A grafikonon a MÁFI kutak adatain kívül ábrázoltuk egy-egy közeli VITUKI talajvízészlelő kút idősorát is. A MÁFI kutak 300-500 m között szürőzött tagjai pliocén rétegvizeket figyelnek