Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Laczay István: A folyamszabályozás és az ipari kotrás hatása a Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz mederviszonyaira

564 Laczay István tudtuk kötni. A 6. ábra értelmezése azt tételezi fel, hogy míg a meder 1969-1987 között (a zérus-változás vonalától) töltődött/mélyült, addig a mederanyag d

g-)t (illetve annak logaritmusa) a kezdő méretről az 1987. évire nőtt/csökkent. A feltétel természetesen csak közelítés; a 6. ábra bizonyos következtetések levonására azonban így is alkalmas. A Dunán Nagymaros-Budapest között a mederanyag finomodása (a részben visszatöltődött) kotrási sávokban nem jellemző. Ugyanezt tapasztaltuk a Budapest alatti szakaszon is (Laczay 1987). A régi, 1969 előtti két kotrás helyén, továbbá az áramlási árnyékokban a meder anyaga finomodást jelez. A kotrások szélén a mederből származó néhány mintából viszont inkább a szemösszetétel durvulására lehet következtetni. A Szentendrei-Dunán a 18 év alatti meder- és mederanyag változás valamivel egyértelműbb; a kotrási területeken a sávok visszatöltődött anyaga jellemzően finomodott. Jellemzően finomodott az áramlási árnyékból és a kotrások két oldaláról származó minták szemösszetétele is. Feltehető, hogy a Szentendrei-Duna sajátos viselkedése a két ág közötti vízmegoszlással van összefüggésben. A legutóbbi vizsgálatok szerint {VITUKI 1986) a SzentendreiDuna nagymarosi, 1000 m

3/s körüli vízhozamnál csak mintegy 20% vizet kap és az arány 2000 m

3/s fölött sem éri el a 30%-ot. Ugyanakkor a fajlagos kotrási terhelés (m

3/m) megközelítette az 50%-ot (1-2. ábra). Az átlagos medermélyülés pedig nagyobb, mint a Dunán. A Szentendrei-Dunán alig van szabályozási mű. A part menti feltöltődés a fokozott kanyargásnak is következménye és a kotrásoktól elvonatkoztatva, elvileg a rosszabb vízellátású „mellékág" természetes szűkülő hajlamát is jelezheti. A vízmegosztás nyilvánvalóan az elágazás körüli mederviszonyokkal van kapcsolatban. A jövőben várható helyzet külön vizsgálata annál is inkább indokolt, mert a nagymarosi vízlépcső üzembelépése a Szentendrei-Duna mederállapotát, azon keresztül a partiszürés feltételeit is a jelenlegitől eltérő módon befolyásolhatja. 5. Értékelés A partiszűrés és a folyó-oldal kapcsolatrendszerének helyi, illetve általánosítható jellemzői az eredmények alapján a következők: - A partok mentén természetes változás, vagy emberi beavatkozás következtében és az azok által meghatározott helyen (szakaszon) a meder korábbi, durvább anyagára iszapos homok, finomhomok réteg rakódhat rá. A parti zátony szélessége a helyi viszonyoktól függően általában néhány tíz méter és 100 200 m között lehet. Szükséges, hogy a partiszürésü víznyerőhely mentén a folyóoldal morfoloiiiu szabályozástörténeti feltárását már az előkészítés legkorábbi fázisában önálló tervfeladaiL:ni elvégezzék és a vizsgálat eredményét a továbbiakban a többi műszaki-gazdaságossági icnyezővel együtt és azonos súllyal értékeljék. Szükséges, hogy a működő partiszűrésű telepek térségében a folyószabáhi/.isi művek eddigi és várható hatását, a rendszerek kapcsolatát értékeljék. A jövőben szüksé;-v. szabályozási beavatkozások módszerét - működő telepek és tervezett vízbázisok térségében egyaránt a prioritások, gazdaságosság és más szempontok egyeztetett mérlegelésével a partiszűrés érdekeihez kell igazítani (OMFB 1987). - Az utóbbi 20 évben a mederkotrások döntő része a hajóútban történt. Ebben a 180 m (a Szentendre-Dunán 80-100 m) széles sávban és ott is a kotrási szakaszokon a szűrőréteget képező homokos kavics felszíne 2-3 m-rel mélyebbre került.