Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Hock Béla-László Ferenc: A Duna vízminőség-viszonyai
A Duna vízminőség-viszonyai 539 (vagy csak igen korlátozott mértékben) jellemzi az osztrák főváros vízminőségre gyakorolt hatását. Erre inkább a wolfsthali szelvény jellemző. - A Wolfsthal és Rajka közötti ugrás a Morava vízszennyező hatására utal, de - feltételezésünk szerint - analitikai eltéréseknek is következménye, legalábbis ammónia, nitrit és BOI 5 esetében. - A Vág és kis részben az Ipoly szennyező hatása részben a Szob bal part, sodor és jobb part átlagadatainak egybevetéséből, ill. a Budapest feletti mintavételi hely eredményeiből látszik. - A 80%-os és 95%-os tartósságú értékek jól kiszűrik a szélsőségesen túlzó legnagyobb értékeket és nagyjából követik az átlagértékek hossz-szelvényét. - A Felsen-Hütl - Budapest közötti osztrák-magyar szakaszon a hossz-szelvényben bemutatott 15 vízminőségi összetevő közül egyértelmű romlást mutatnak: vezetőképesség, KOIp, BOI 5, ammónium, nitrit, klorid, szulfát. A főbb szennyezőforrások: Bécs, Morava, Vág (VITUKI 1987). 1.4. Vízminőség változása az idő függvényében A vízminőségi időbeni változásának értékelését az MSZ-10-172/1-83 előírásai szerint végeztük az éves átlagértékek alapján. A figyelembe vett vízminőségi összetevők is megfelelnek a szabvány előírásainak két eltéréssel : az osztrák szakaszon (mérések hiányában) KOI d helyett KOI p változását, míg összes oldott anyag helyett (szintén mérések hiányában) a vele arányos vezetőképesség változását vizsgáltuk. Eredményeink egy részét a VI. táblázatban tüntettük fel, amely négy dunai szelvény (két osztrák és két magyar), valamint hat magyar mellékvízfolyás esetében szemlélteti a vízminőség-változás ütemét. A VI. táblázatból látható, hogy - a Dunán lényegében azonos előjelű változás tapasztalható a vizsgált szakasz teljes hosszában, mégpedig KOI p, ill. KOI d valamint oldott 0 2 esetén javulás, BOI 5, nitrát és vezetőképesség, ill. összes oldott anyag esetén romlás; - ammónium esetében a magyar szakaszon a változás ellentétes előjelű az osztrák szakaszhoz képest; - a Duna értékelhető mellékvízfolyásainak időbeli változása vízfolyásonként és vízminőségi összetevőként igen változatos képet mutat. Szinte minden vízminőségi összetevőnél romló a tendencia az alábbi helyeken: Mosoni-Duna (Győr), Rába (Győr), Concó (Ács), Általér (Tata), Ipoly (Letkés). 1.5. Vízminőség változása és a vízhozam A vizsgált tízéves (1976-85) időszakot a Duna esetében kiegyensúlyozott vízhozamviszonyok jellemezték. A KÖQ változása gyakorlatilag elhanyagolható (0,03%/a). Ilyen körülmények között egyszerűen nincs értelme a vízminőség vízhozam függvényében történő változásáról - legalábbis ebben az időléptékben - beszélni. Ez azt jelenti, hogy a dunai vízminőségi változások teljes egészében antropogén eredetűek és azokért a vízhozamváltozások nem tehetők felelőssé. Az elmondottakat jól jellemzi a VII. táblázat első két sora, amely a Duna szobi (sodor) szelvényében a vízminőség-változást mutatja be kétfajta modell segítségével az 1976-85. évi adatok alapján. Látható, hogy a vízhozamot nem tartalmazó és a vízhozamot tartalmazó modell alkalmazásával kapott eredmények (egytizedes pontosságon belül) megegyeznek.
