Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Hock Béla-László Ferenc: A Duna vízminőség-viszonyai
A Duna vízminőség-viszonyai 535 - Az osztrák Duna-szakasz minden egyes szelvényében minden évben a mintavétel havonta történt. - A mellékvízfolyások mintavételi gyakorisága a vizsgált időszakban a SzentendreiDuna-ág kivételével - kéthetenkénti, havonkénti volt. Az értékelt vízminőségi összetevők és az alkalmazott határérték-rendszer a III. táblázatban láthatók. A vízminőségi összetevők kiválasztásánál és sorrendjénél az MI 10-182/3-85 előírásai és azon belül is a nagy gyakoriságú, rendszeresen vizsgált vízminőségi összetevők integrált követelményrendszerére vonatkozó előírások voltak elsődlegesen a mérvadóak. A III. táblázatot, az alábbi megjegyzésekkel egészítjük ki: - A KOI d és KOIp meghatározása eredeti (és nem ülepített, ill. szűrt) mintákból történt. Néhány magyar szelvényben 1976, ill. 1977 években ilyen vizsgálat nem volt; - Az osztrák oxigénfogyasztási értékek KMn0 4 fogyásban kerültek meghatározásra, amiből 3,95-tel történt osztás útján határoztuk meg a KOI p értékét; - Vas vonatkozásában megjegyezzük, hogy habár mind a régi KGST ajánlás, mind az új magyar MI összes vas meghatározását írja elő (és a határértékek is erre vonatkoznak), a VIZIG-gyakorlatban szinte mindenhol csak oldott vasat határoznak meg. A néhány elszórt összes vas adat statisztikailag nem volt értékelhető; - A biológiai állapot elnevezés azonos az MI Pantle-Buck index fogalmával; - Az összes lebegő anyag és az összes foszfor mérést a hivatkozott MI a kisgyakoriságú vizsgálatok körébe utalja. Valójában egy-egy értékelhetetlen szórványadat áll csak rendelkezésünkre ( VITUKI 1987). 1.2. Minősítés az ötéves idősorok alapján A Duna ill. mellékvízfolyásainak minősítése érdekében az 1-11. táblázatokban szereplő 25 szelvény közül kiválasztottuk azokat, ahol a vizsgált teljes időszak (1976-85) minden évére, vagy legalább annak első ill. második felére, rendelkezésünkre állnak az adatok. Ezt az adathalmazt két ötéves csoportra bontottuk (1976-80 és 1981-85), majd meghatároztuk az adatok átlagát, 80%-os és 95%-os tartósságú értékeit. Az ily módon csoportosított adatok alapján végeztük el a minősítést, melyhez a III. táblázatban feltüntetett határértékrendszert használtuk fel. AIV. és V. táblázatokban hat dunai szelvény (ebből két osztrák : az országba belépő és onnan kilépő mérési hely) és hat magyar mellékvízfolyás 1981-85. évi 80%-os tartósságú értékeit tüntettük fel. A IV és V. táblázatokhoz az alábbi megjegyzéseket fűzzük : 4 „-"-el jelölt helyeken nem állt rendelkezésre ötéves idősor. A minősítés az oldott 0 2 esetén 20%-os tartósságú értékek alapján történt. A Duna vízminősége az összetevők többségénél I. osztályú. Az ettől eltérő összetevők a magyar szakaszon: pH, KOI p, BOI 5, nitrit, ortofoszfát, olaj, fenolok, biológiai állapot. - Szembetűnő az eltérés a Szob (bal part) és a Szob (jobb part) szennyezettsége között. Ez a jelenség a Vág (és részben az Ipoly) továbbá a Dunát közvetlen érő szennyező hatására utal. A Duna mellékvízfolyásai igen eltérő vízminőséget mutatnak. Általánosságban megállapítható, hogy a vízminőségük rosszabb a Dunáénál. - A Duna mellékvízfolyásai fentiek ellenérc általában a Dunában csak helyi szennyezést okoznak, annak nagy hígító hatása következtében. Ez alól csak a viszonylag nagyvízhozamú Morava, Vág és Ipoly kivételek (VITUKI 1987).
