Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya 505 jellemző vízhozamtartományban folytak. Ezek a pozsonyi szelvénybe érkező 900 m

3/s, 2000 m

3/s (gyakorlatilag középvízhozam), valamint a 3000 m

3/s (évi 40-50 nap tartósságú) vízhozamok voltak. Mind a középsebességek, mind a csúsztatófeszültségek időbeli és hely szerinti változásának vizsgálata azt mutatta, hogy a lebegtetett hordalékból történő tartós lerakódásra csak a Lábatlan-Nagymaros közötti szakaszon kell számítani. A lerakódott anyagot 10-15 évenként, üzemszerüen, el kell távolítani. A Dunára vonatkozó legfrissebb, a Győr-Baja közötti 22 vízmű partszakaszaira vonatkozó egységesen elvégzett fenéküledék vizsgálatok szerint a nehézfém tartalom az egyes vizsgálati helyeken több nagyságrendben eltér (pl. ólom min. 4-140 ng, higany 0,32-2,0 (ig, kadmium 1,0-6,0 |ig). A mikroszennyezettség időbeli alakulásáról, okairól időben és térben kellően hosszú adatsorok hiányában semmiféle érdemi információval nem rendelkezünk. Nem ismerjük a Duna eredeti, ún. „háttér" szennyezését, erre csak általános szakirodalmi határértékek állnak rendelkezésre. Mindennek oka, hogy a mikroszennyezők vizsgálata viszonylag közeli múltra tekint csak vissza, a rendelkezésre álló adatsorok általában lokálisak, újkeletűek, az egységes vizsgálati módszer az alapkutatások egyre újabb vizsgálandó elemet tárnak fel stb. Joggal valószínűsíthető azonban, hogy a konkrét esetben a „háttér" szennyezést meghaladó mértékű mikroszennyező-anyag tartalom okozója az ipari tevékenység (Hock - László 1988). Ugyanakkor a hordalékjárásra vonatkozó előbbi megállapítások szerint a BNV hatására nem várható a Nagymaros feletti duzzasztott térben szélsőséges kiülepedés, ill. a kiülepedésnek a jelenlegihez képesti megnövekedése jól kijelölhető helyekre korlátozódik. Összességében a vízlépcső üzemeltetése során itt is számolni kell (ha kisebb mértékben és gyakorisággal is) egyes folyószakaszok kotrásával a kiülepedett lebegő anyag eltávolításával. Vízminőségi havária esetére rendkívüli üzemrendet kell életbe léptetni, amikor az energia-termelés, hajózás stb. szempontjait másodlagosnak tekintve lehetővé teszik a szennyezett víztömeg mihamarabbi levonulását, esetleg a felszínen úszó szennyezés megfogását és eltávolítását. A Nagymaros alatti Duna-szakasz vízminőségét a BNV megvalósulása várhatóan kismértékben befolyásolja. A gáton történő átbukás során az oldott 0

2 növekedés várható és ez azt jelenti, hogy a rendszerből Nagymarosnál távozó víz minősége hosszútávon a jelenleginél kedvezőbb lesz. Ivóvízellátás szempontjából a BNV hatásában két szakaszt különböztetünk meg: a Nagymaros fölötti térséget és a vízlépcső alatti szakaszt. A Nagymaros feletti szakaszon elsősorban a Lábatlan-Nagymaros közötti térségben levő parti szűrésű vízbázisoknál szükséges az üledék lerakódást fokozottan figyelni, hogy esetleges üledéklerakódás okozta vízminőségromlás megelőzhető legyen: - a termelés során, a partvédelmi művek kialakításánál stb. olyan megoldásokat kell alkalmazni, hogy a vízbázisok környezete „élő" áramlású folyószakasz legyen, - az üzemi tapasztalatok birtokában, elsősorban az áramlási viszonyokat befolyásoló művekkel kell az üledékképződést csökkenteni, - szükség esetén iszapkotrást kell végezni. Meg kell említeni, hogy az iszapkotrással megsértett biológiai hártya regenerálódásáig időszakos vízminőségromlás léphet fel. Erre utalnak bizonyos osztrák tapasztalatok is.