Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya

504 Nagy L. és Reményi P. beömlő IV. osztályú Morava szennyező hatása valószínűsíti a tározó egyes kis sebességű területein (ahol a sebesség kisebb mint 0,30 m/s) a lebegő anyag kiülepedését. Ez a lebegő anyag mintegy 12%-ra becsült szervesanyag-tartalmán túlmenően a felületére abszorbeálódott olajemulziót is tartalmaz. Ily módon megnövekedett súlyával annak kiülepedését gyorsítja. A tározó olyan kialakításával, amely legkisebbé teszi a kis sebességű területek létrejöttét, a kiülepedés jelentősen befolyásolható. A Kiskörén szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy ezek az öblítő csatornák könnyen kotorható iszapcsapdaként is működnek. A tározóban 100 év alatt 70-75 millió m

3 hordaléklerakódás várható, ami évi 13 mm feltöltődést jelent a tározó teljes területére vetítve. A Duna osztrák szakaszán létesített vízlépcsők hordalék-visszatartó hatása ma még egyértelműen nem számszerűsíthető, ezért ez az adat várható legnagyobb értéknek tekinthető. Az üzemelési rend értelmében szükség esetén (pl. egy esetleges algavirágzás nyomán) a tározó gyorsan leereszthető. Az Öreg-Duna-mederben olyan új kisvízi medret alakítanak ki, amely biztosítja a 0,30 m/s-ot meghaladó középsebességet. (Minél kisebb a középsebesség, annál inkább fennáll a trofitás fokának növekedése, az algásodás veszélye.) A mintegy 30 km hosszúságú Öreg-Duna-meder vízminőség-védelme érdekében gondoskodni kell arról is, hogy a tározóból ne jusson úszó olajszennyezés az Öreg-Duna-mederbe. A dunakiliti duzzasztó üzemrendje biztosítja (hasonlóan a tározóhoz), hogy szükség esetén (pl. egy esetleges algavirágzás nyomán) a kérdéses folyószakaszt nagyobb vízhozammal át lehessen öblíteni. A szigetközi mellékágrendszer vízforgalmát vizsgálva megállapítható, hogy jelenleg mintegy évi 160-180 napon keresztül a mellékágrendszer legfeljebb alulról van közvetlen kapcsolatban a Dunával (kb. 1800 m

3/s vízhozamig), továbbá, 80-90 tartóssággal csak a szivárgó vizekből kap utánpótlást és csak mintegy 2500 m

3/s vízhozamnál lépnek működésbe azok a bukók, amelyek a Duna felől a párhuzamműveken keresztül a folyamatos vízutánpótlást biztosítják. Átlagos hidrológiai évet tekintve, a szigetközi mellékágrendszer párhuzamműveken keresztüli vízutánpótlása mintegy évi 55-70 napra tehető. A BNV megépülése után a szigetközi mellékágrendszerek vízellátottsági viszonyai a jelenleginél kedvezőbben alakulnak, hiszen a mellékágrendszereknek mintegy 35 m

3/s vízhozammal történő vízutánpótlása folyamatosan biztosított. A Mosoni-Duna jelenlegi vízellátottsága időszakos, kisvíznél gyakorlatilag nincs vízbeeresztés. A BNV megvalósulása után 20 m

3/s folyamatos vízbevezetéssel lehet számolni. Ez a körülmény várhatóan kedvezően befolyásolja a vízminőségi viszonyokat is. További javulást eredményez a jelenleg igen nagy mértékben (szerves- és mérgezőanyag-tartalmú iszappal) feliszapolódott meder kotrása, amit a rajkai szakaszon a BNV keretében már el is végeztek. A további szakaszok kotrása a BNV-től független feladat. Az üzemvízcsatornán, illetve a bősi vízlépcsőn történő áthaladás közben a vízminőségi viszonyok érdemben nem változnak. A vízlépcsőn történő vízáteresztés során oldott 0

2 növekedés várható a meglevő oldott 0

2 telítettség függvényében. A nagymarosi vízlépcső feletti duzzasztott tér vízminőségét alapvetően a megváltozó sebességviszonyok befolyásolják. E közben a hatástanulmány elsődlegesen a hordaléklerakódási viszonyokat tette vizsgálat tárgyává, arra a kérdésre keresve választ, hogy az esetleges intenzívebbé váló kiülepedés milyen vízminőségi változásokat okozhat. A hordalékjárásra vonatkozó részletes, numerikus, számítógépes vizsgálatok három