Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Nagy László-Reményi Péter: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya
A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer környezeti hatástanulmánya 495 A hatásterület uralkodó széliránya ÉNy-i, 10-30%-os gyakoriságú. A szélcsendes időszak gyakorisága 10-20%. A szélsebesség átlagos értéke 2,4-3,0 m/s. A legnagyobb szélsebességet Magyaróvárnál mérték 1946-ban 27,1 m/s értékkel, 2,4%-os tapasztalati valószínűséggel. A Szigetköz az ország egyik legszelesebb területe. 3.3. Vízrajz A Duna Pozsonyig egységes mederben, ezután Szap térségéig 0,40-0,50 m/km eséssel folyik. Szapnál az esés hirtelen lecsökken 0,06-0,07 m/km-re. Innen kezdve a Duna Budapestig egységes mederben és közel azonos eséssel folyik. A hidrológiai viszonyokat az /. táblázatban tüntettük fel. A vízlépcsőrendszer tervezésénél ezeket a megfigyelt, illetve számított alapadatokat vették figyelembe. A Duna tekintélyes mennyiségű lebegtetett és görgetett hordalékot szállít. A pozsonyi szelvényen évente átlagban 600-650 ezer m 3 görgetett hordalék halad keresztül. A nagymarosi szelvényben a görgetett hordalék évi mennyisége már csupán 13-14 ezer m 3, a lebegtetett hordalékmennyiség évi átlaga viszont 5,6 millió m 3-re tehető. A Szigetköz felszín alatti vizei a Duna vastag negyedkori kavicsos, homokos üledékeiben helyezkednek el. A pleisztocén durvaszemcsés kavicsréteg finomabb és durvább rétegek változásából áll, az egész kavicsteknőben egységes talajvízáramlási rendszer alakult ki. A durvaszemcsés rétegsort takaró holocén fedőréteg mind vastagságát, mind fizikai tulajdonságát tekintve igen . változatos. Az időben és térben változó helyzetű talajvízszint átlagos terep alatti mélysége a területen 1-6 méter között található (Major 1983). A talajvíz szintjének éven belüli függőleges értelmű ingadozása 1 és 4 m közötti. A talajvízkészleteket zömében a Duna közelében veszik igénybe (Győr, Mosonmagyaróvár), ahol a talajvíz és rétegvíz nehezen különíthető el a partiszürésü víztől. A Dunántúli-középhegység karsztvize Dunaalmástól Esztergomig függhet össze kisebb-nagyobb mértékben a Duna vízállásváltozásával. A nyomásváltozások nagyobb szakaszon: Komáromtól Visegrádig is érződnek ugyan, de ez a hatás gyakorlati szempontból jelentéktelen. A fő karsztvíztároló dachsteini mészkő Esztergomnál a homokos kavicson át kapcsolatban van a Dunával. A Duna vízállásváltozásai a Duna-parti karsztvízszint-észlelő és hévíztermelő kutakban is kimutathatók, a jelenlegi fő karsztvízszint mindenütt a Duna átlagos vízszintje (KÖV) felett van. Kivételt ez alól a dorog-tokodi süllyedék képez. A karsztvízszinteket jelenleg és a jövőben is döntő mértékben a bányászati műveletek befolyásolják. A Duna jelenlegi vízminőségi állapotát és az elmúlt 10 év jelentősebb változásait 16 vízminőségi összetevő figyelembevételével hetenkénti, illetve kéthetenkénti mérések alapján négy szelvényben vizsgálják (Rajka, Vág felett, Szob, Budapest felett). A vízminőség időbeni változásának értékelése (Hock - László 1988) a következő képet mutatja: A Duna vizsgált (Rajka-Budapest) szakaszán 1979 óta javulás mutatható ki BOI 5, KOI p e, KOI d e, NH4 és PO4 — alapján. A többi értékelt vízminőségi összetevő közül az NOJ, az összes N, a szaprobitás index és az összes oldott anyag viszonylag kismértékű, de egyértelmű romlást mutatott. Az oldott 0 2 és az összes keménység gyakorlatilag változatlannak tekinthető.
