Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Breinich Miklós: Magyar-csehszlovák együttműködés a Duna közösérdekű szakaszán

486 Breinich Miklós munka egy időre leállt, egyrészt mert csehszlovák részről a jóváhagyás nagyon hosszú időt vett igénybe, másrészt újabb változatokat is vizsgáltak. Ezen időszak alatt főleg a kutatói munkák, hidraulikai, hidrológiai vizsgálatok folytak. A tárgyalások 1971-ben indultak újra és az ún. Kibővített Közös Műszaki Bizottság irányításával megkezdődött az államközi szerződés, illetve annak műszaki alapjául szolgáló egyezményes terv kidolgozása. Azért kapta ezt az elnevezést, mert ez a dokumentáció képezte az alapját és műszaki alátámasztását az államközi szerződésnek. A két ország tervezőintézetei kidolgozták a főművek, valamint a védelmi létesítmények (árvédelmi töltések, szivattyútelepek, szivárgócsatornák stb.) általános tervét, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy megakadályozzák a káros hatások fellépését. A beruházási költségeket egyenlő arányban kellett megosztani. Ezt úgy állapították meg, hogy mind a jobb parton, tehát magyar területen, mind a bal parton, tehát csehszlovák területen levő művek költségét forintban és koronában is kiszámították. így határozták meg, hogy melyik országnak mit kell építenie az 50%-os érték teljesítéséhez. Természetes egységek, ill. létesítmények kerültek megosztásra, a költségek későbbi változásából eredő viták elkerülésére. A közös egyezményes terv kidolgozásával párhuzamosan folyt az államközi szerződés alapelveinek kidolgozása, megtárgyalása, majd a kormányok jóváhagyása után magának a szerződésnek az előkészítése. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést, a két ország miniszterelnöke 1977. szeptember 16-án írta alá Budapesten. A szerződésben megállapodtak abban, hogy a vízlépcsőrendszert a két ország közösen építi meg, közösen viseli a felmerülő költségeket és közösen részesül a hasznokból. Közös tulajdonba kerül a dunakiliti tározó és duzzasztómű, a hozzácsatlakozó 25 km hosszú üzemvízcsatorna, a bősi és a nagymarosi vízlépcső. Ezenkívül mindkét ország külön építi meg és tartja fenn területén az általa szükségesnek ítélt védelmi létesítményeket. Azt is rögzítették, hogy az üzemvízcsatornán Magyarországot mindazon jogok megilletik, amelyeket mint parti állam ma a Dunán gyakorol. A szerződés tartalmazza a költségek és a munkák megosztását, az irányítás és ellenőrzés kérdéseit, az üzemeltetés alapelveit; a vízgazdálkodás, a hajózás, az energiatermelés, a természet és környezetvédelem legfontosabb szempontjait. A munkák megosztásának alapelve, hogy mindkét ország azokat a műveket építi meg, amelyek a területén vannak ; magyar részről tehát a dunakiliti duzzasztóművet, a tározó jobb parti létesítményeit, a nagymarosi vízlépcsőt és a magyar területen fekvő védelmi létesítményeket. Miután ezeknek a műveknek az összköltsége nem tette ki a teljes beruházás 50%-át, szükséges volt csehszlovák területen lévő munkák átvállalására is. így nekünk kell megépíteni a dunakiliti tározó csehszlovák területen fekvő töltéseinek egy részét, a bősi vízlépcső alatti üzemvízcsatornát, a régi Duna-mederben szükséges szabályozási munkákat és az Ipoly-öblözet védelmi létesítményeit. A szerződésben rögzítették azt is, hogy a bősi vízlépcsőt 1986-ban, a nagymarosit pedig 1989-ben helyezik üzembe. A szerződés aláírás után megkezdődtek az építési munkák. Az együttműködés a részlet tervek kidolgozására és elfogadására, valamint kivitelezéssel kapcsolatos gyakorlati kérdésekre irányult. A szerződés végrehajtására mindkét fél részéről kinevezett kormány-meghatalma-