Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
4. füzet - Breinich Miklós: Magyar-csehszlovák együttműködés a Duna közösérdekű szakaszán
484 Breinich Miklós ságok segítik, melyek szükség szerint évente többször találkoznak. Az együttműködés jelentőségét érzékelteti, hogy a két ország között 270 km hosszban folyók alkotják a határt. A Közös Határvízi Bizottság irányítja a Duna közösérdekű szakaszán a hagyományos vízügyi együttműködést is. A folyó vízlépcsők építésével történő hasznosítása, ill. vízenergiájának kihasználása azonban olyan nagyjelentőségű feladat volt, hogy annak előkészítésére és megtárgyalására már kezdetben külön, magas szintű kormánybizottság alakult. Hazánkban a vízerő-hasznosítással először a század elején a Vízrajzi Szolgálat foglalkozott és elkészítette az ország hasznosítható vízerőkészletéről szóló tanulmányát. Ennek felhasználásával foglalkoztak először a Dunán építhető vízlépcsőkkel még az első világháború előtt, sőt tervek készültek a Pozsony-Győr közötti szakasz kihasználására is. Egy svájci cég kapta meg a jogot az építésre. A vízerőműveket egy jobb oldalon vezetett üzemvízcsatornával részben a Mosoni-Dunaág felhasználásával - tervezték megépíteni. A terv megvalósítására a háború után már nem került sor. A magyarországi vízenergia kihasználási lehetőségeinek feltárására 1941-ben megalakult a Vízerőügyi Hivatal, amely 1948-ban beolvadt az Országos Vízgazdálkodási Hivatalba. A Hivatal tervezési osztályán a tiszai vízlépcsők építésének előkészítése mellett a visegrádi Dunakanyar hidrológiai, hiraulikai és geológiai viszonyainak kutatásával 1949-ben kezdődtek meg a Duna magyar-csehszlovák közös szakaszának hasznosítására irányuló vizsgálatok. Ezekben a kutatási munkákban kezdettől fogva részt vettek az egyetemek, elsősorban a Budapesti Műszaki Egyetem, továbbá több kutató- és tervezőintézet szakemberei. Csehszlovák részről ugyanebben az időszakban tanulmányozták a Pozsony alatti Dunaszakasz hasznosításának lehetőségeit. Az ottani geológiai és természeti adottságoknak megfelelően (kavics altalaj, alsó szakasz jellegű mellékág rendszer) üzemvízcsatornás változatokkal foglalkoztak, eltérően a nagymarosi folyami vízlépcsős elképzeléstől. Jóllehet mindenki előtt világos volt, hogy a közös Duna-szakaszt csak közösen lehet hasznosítani és bármilyen elgondoláshoz a másik fél hozzájárulása, illetve egyetértése szükséges, a kezdeti időszakban külön-külön folytak az előkészítő kutatások és tervezések. Ezek az elgondolások csak a közös Duna-szakasz egy-egy részének kihasználására irányultak, ezért az előkészítő munkák irányítására és összehangolására 1952-ben közös kormánybizottság alakult. Időközben a KGST 1956. áprilisi ülésszakán határozatot fogadtak el a Duna Dévény - Fekete-tenger közötti szakaszának komplex hasznosítására, amely több változatot tartalmazott. Valamennyiben fix pontnak tekintették a nagymarosi, valamint a vaskapui vízlépcsőt és ehhez kapcsolták a további változatokat. Az 1952-58 között elkészült tanulmányok és a két kormány közötti tárgyalások alapján a miniszterelnök-helyettesek vezette kormánybizottságok 1958. október 7-én Prágában aláírt jegyzőkönyvben megegyeztek, hogy a Duna komplex hasznosítása mindkét ország alapvető érdeke. Elhatározták, hogy: - a Duna Pozsony-Nagymaros közötti szakaszát közösen hasznosítják, a vízlépcsőket közösen építik meg, - a rendszer alsó eleme a nagymarosi vízlépcső az 1696. fkm-ben, - az e fölötti szakaszra közösen változatokat dolgoznak ki, majd ennek alapján döntenek a legkedvezőbb megoldásról. A megegyezés alapján indult meg az az előkészítő munka, amely hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, néha többéves megszakításokkal, de öszességében közel 20 éven
