Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Várallyay György: A talaj, mint a biomasszatermelés aszályérzékenységének tényezője

A talaj, mint a biomasszatermelés aszály érzékenységének tényezője 391 Közvetlenül csökkenti : i

w - a talajba beszivárgó víz talajvízbe jutó és azt tápláló hányada; V - a növény vízfelvétele. Közvetve csökkenti: AH~ - a talajvízszint-süllyedés (а К csökkentésén keresztül). A talaj vízháztartásának szabatos jellemzéséhez e tényezők számszerű, mért adataira lenne szükség. Természetesen ezek, illetve az ezeket befolyásoló tényezők térbeli megoszlását és időbeni dinamizmusát kifejező valószínűségi és gyakorisági értékekkel együtt. Ezzel szemben jelenleg az ország teljes területére vonatkozóan, de jellegzetes és viszonylag homogén területi egységekre bontva, mindezekről viszonylag kevés adattal rendelkezünk. A talaj vízmérlegének jellege, az arra ható, azt kialakító, meghatározó és befolyásoló főbb tényezők alapján, valamint ezek anyagforgalmi, talaj képződési és talajpusztulási következményei szerint Magyarország talajait 11 vízháztartási típusba és 13 anyagforgalmi kategóriába soroltuk ( Várallyay 1985a). A kategóriákat, azok jellemzőit és összefüggéseit foglaltuk össze az V. táblázatban. Megszerkesztettük a kategóriák 1: 500 000 méretarányú térképeit ( Várallyay 1985a, 1987). A vízháztartási típusok térképének egyszerűsített vázlatát mutatjuk be a 9. ábrán. 4.7. Vízháztartási modell A szélsőséges időjárási helyzetek, így a „légköri aszály" káros növénytermesztési következményeit eredményesen és hatékonyan megelőző, kiküszöbölő vagy mérséklő talaj vízháztartás-szabályozásának két előfeltétele van : - minél nagyobb valószínűségű előrejelzés a várható időjárási helyzetre vonatkozóan; - előrejelzés a tervezett intézkedések várható hatásaira vonatkozóan. Ezekre (különösen utóbbira) nyújt lehetőséget a talaj-növény-víz felszínközeli atmoszférarendszer vízháztartásának modellezése. Ezirányú kutatásaink - talajközpontosan - két éve indultak. A verifikált modellek nyújtotta előrejelzések alapján lehet egy-egy stressz helyzetre, időjárási körülményre (pl. szárazságra, aszályra, víz és/vagy tápanyag stresszre stb.) felkészülni, s a számba jöhető intézkedésváltozatok közül az adott viszonyoknak leginkább megfelelőket kiválasztani és azokra pontos módszereket kidolgozni, technológiákat megvalósítani ( Várallyay 1985a, 1987). Ezzel párhuzamosan szükséges a természeti okok és/vagy emberi beavatkozások hatására bekövetkező változások regisztrálása, folyamatos nyomonkövetése. Az erre szolgáló megfigyelő-rendszer - amelynek a jövőben fontos részét képezi a távérzékelés lehetőséget nyújt az előrejelző modellek verifikálására, finomítására, pontosítására, valamint további modellek alkotására, ami jelentősen növeli az előrejelzések megbízhatóságát. A megbízhatóbb és sokoldalúbb előrejelzések, valamint a regisztrált változások alapján egyre tudatosabban valósíthatók meg a káros hatásokat, következményeket kivédő vízháztartás-szabályozási beavatkozások, javul azok eredményessége, hatékonysága.